A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Mártonné Vattai Anikó–Soósné Csernák Zsuzsa–Bene János: A Jósa András Múzeum és látogatói

Mártonné Vattai Anikó — Soósné Csernak Zsuzsa — Bene János tanítvány: Jósa egész megyét átfogó osztatlan tekintélye segítette Kiss Lajost meggyökereztetni a nyíri homokon... Kiss Lajos szorgalmas famulusként ... látogathatóvá tette a vármegyeház két kisebb, s egy nagyobb szobájában, Jósa egykori hivatali helyisége mellett található vármegyei múzeumot." (NÉMETH 1981. 3.) Kiss Lajos az addig túlnyomó részben régészeti, s kisebb történeti gyűjteményt kiegészítette a néprajzi gyűjteménnyel. A háború után, 1923-ban ismét kinyitott a vármegyei múzeum, ahová a későbbi visszaemlékezések szerint örömmel teli érzésekkel jártak, elsősorban Nyíregyháza diáksága. A gyarapodó múzeum számára ismét szűknek bizonyult a hely, s amikor 1928-ban megépült a Megyeháza Egyház utcai szárnya, a földszinten kapott öt szobát és egy nagy termet (NÉMETH 1981. 4.). Az új helyen a rendezések után, 1933. május 1-től volt látható a múzeum régészeti és néprajzi kiállítása, s az előcsarnokban már ott állt a múzeumalapító bronz mellszobra, Osváth Imre alkotása is. Az 1945-1948 közötti időszak a múzeum második megalapítása korának is tekinthető. Kiss Lajos emberfeletti munkáját 1948. március 15-én a Kossuth-díj odaítélésével ismerték el, majd szolgálattételre Budapestre, a Néprajzi Múzeumba rendelték. Kiss Lajos és Nyárády Mihály lelkes munkájának köszönhetően 1949-től ismét látogatható volt a múzeum, három néprajzi terem és egy régészeti kiállítás várta az érdeklődőket. 1951-ben, a közgyűjtemények államosításakor kapta meg a múzeum a mai napig is használt Jósa András Múzeum nevet. 1953-ban helyezték Nyíregyházára Szegedről dr. Csallány Dezső régészt, s a következő év augusztus 1-től őt bízták meg a múzeum vezetésével is. Csallány Dezső igazgatóságának első évtizedét a múzeumi munka újraindítása jellemezte. Az állandó néprajzi kiállítást lebontották, gyorsabb ütemű időszaki és vándorkiállításokat rendeztek (NÉMETH 2003. 12.). Az egyre gyarapodó gyűjtemény, illetve terjeszkedő megyei apparátus teremtette helyhiányt csökkentették azzal, hogy egy 1957-ben felszabadult belvárosi ingatlant átadtak múzeumi hasznosításra. Csallány Dezső elgondolásának megfelelően a Megyeháza Egyház utcai részében maradtak az irodák és a raktárak, s az új épületet teljes egészében a kiállításoknak szentelték. Itt épültek fel s nyíltak meg 1960-ban a múzeum állandó kiállításai. A földszinten egy nagy és két kisebb, az emeleten egy nagyobb és egy kisebb kiállító terem volt, illetve idekerült a restaurátor műhely, valamint egy 8 négyzetméteres szolgálati férőhely. (NÉMETH 1993. 363.) Az akkori látogatói számot egy 1962-es jelentésből vett adatsor alapján ismerjük: 1959-ben 13.752 fő (6847 egyéni és 6905 fő csoportos), 1960-ban 30.350 fő (7248 egyéni és 23.102 fő csoportos), 1961-ben 31.324 (7643 egyéni és 23.681 fő csoportos) és 1962. június 10-ig 18.339 fő (3361 egyéni és 14.978 fő csoportos) látogatót fogadott a múzeum. Az 1960-as nagy ugrást az állandó kiállítások megnyitása magyarázza, melyekre elsősorban az iskolás csoportok és a szocialista brigádok jöttek. Egy 1962. január 26-i feljegyzésből ismerjük az állandó kiállításokat is, melyek 1960 februárjában 9 kiállító teremben nyíltak meg, a következő tematikával: régészet - 14 tárlóban a kőkortól az Árpád-korig, néprajz - a földművelés, a népművészet, a mézeskalácsosság és a szűcsmesterség bemutatása, valamint egy ajaki szoba, irodalmi - Kölcsey Ferencet, Bessenyei Györgyöt, Krúdy Gyulát, Móricz Zsigmondot és Zalka Mátét méltató tárlatok, képzőművészeti kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria anyagából - mégpedig a XX. századi festők bemutatása. (JAM. Irattára, 160/1962., ill. 240/1962.) Az elsősorban csoportos látogatók