A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Megmelékezések - Németh Péter: Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiájának születése

Lehoczky Tivadar Beregyármegye monográfiájának születése kutatni, nem tudjuk (levelezése kiadatlan), de hogy sokszor élvezhette a premontrei atyák vendégszeretetét, az bizonyosnak tűnik a megjelent monográfia levéltári jelzetei alapján. Lehoczky első leleszi útja tudománytörténetileg is fontos, mert elsőként figyelt fel a XV-XVI. századi papíroklevelek vízjeleire, bővítve a történeti segédtudományok vizsgálati körét. Közben persze kapja a kritikákat is, mint például a beregi főispánokról írott (a monográfia részét képező), s a Századokban megjelent dolgozatáról, amelyhez utólag fűzött mentegetőzését kritikusa, Nagy Imre (az Anjou-kori okmánytár egyik kiadója) azzal utasítja vissza, hogy „a kritikus arról ítél, amit lát, s nem vizsgálhatja a magánviszonyokat, és a szerzők lakóhelyeit." Sokakat az „oktatás" eme formája végképp elkeserített és tétlenségbe kényszerített volna, Lehoczkyt azonban más fából faragták. 1873-ban arról olvashatunk, hogy írását a szabvány (ti. az ajánlások) szerint „átidomította," azaz szerkezetileg megváltoztatta (ne feledjük: most van alakulófélben a monográfia-írás módszertana!), sőt, a kamarai levéltárban is kutatni fog. 1875-ben az Országos Levéltárba kutatási engedélyt kapottak között az ő neve is szerepel. Ugyanezen évben a szerző már aláírásokat gyűjt a monográfiára, amelyet a neves pesti kiadó, Aigner jelentet meg, igaz, nem egyszerre, hanem ívenként, 10 krajcáros áron. A következő évben, 1876-ban meg is jelent az első rész (72 nyomtatott oldal), amely a vármegye őskorával, régészeti emlékeivel foglalkozik. Megjelenését az tette időszerűvé, hogy abban az évben Budapest adott helyet a VIII. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszusnak, amelynek tiszteletére rendezett kiállításon a Lehoczky-gyűjtemény legszebb darabjai is szerepeltek. A könyvecske recenzense a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumi őre, a fiatal Hampel József volt, aki kemény kritikával illette a szerzőt. Leginkább azt veti szemére, hogy régészeti munka lévén, nincs benne rajz a leírt tárgyakról, nem szerepelnek az említett halmok, sáncok látképei, metszetei, s végül a régészeti topográfia lényeges elemét képező összesítő térképet sem közölt a szerző, mindezek kétségessé tehetik a megállapításait. A monográfia kiadása 1877-ben vett fordulatot, amikor június 26-án szeretett vármegyéje, Bereg „közönsége" megbízza Lehoczky Tivadart (a beregi járás egykori főszolgabíróját) a vármegye monográfiájának a megírásával, erre 1000 ft. tiszteletdíjat ajánlva fel, de azzal a kikötéssel, hogy ennek kifizetéséhez a Magyar Történelmi Társulat ajánlása is szükséges. A Társulat a bírálatot felvállalta, s br. Nyáry Jenőt, a neves ásatót és gyűjtőt kérte fel a régészeti rész, Pesty Frigyest pedig a történeti részek elolvasására, írásos véleményezésére. Ők a kész kéziratot 1879 júniusában kapták meg a szerzőtől, a rájuk rótt teendőkkel pedig 1880 februárjára készültek el, legalábbis ekkor tették le bírálatukat a választmány elé. A szerző sem tétlenkedett e több mint fél év alatt, pótlólag elkészítette a megyében élt, élő művészek, írók életrajzát (ezt a II. kötetbe illesztette), s a megye összes helysége pecsétrajzát (csak a pecsétek leírása, de nem a rajza található az I. kötet végén). A Századokban az utolsó híradás a monográfiáról az a rövid közlés, hogy még az évben a kézirat kinyomtatásra Pollacsek Miksa ungvári nyomdatulajdonoshoz került, aki az anyagiak tekintetében valószínűleg a legkedvezőbb ajánlatot tette. A monográfia - sajnos nem tudjuk, hogy hány példányban - de 1881 -ben, három önálló kötetben napvilágot látott, szerzőjének ma is tekintélyt biztosítva. Amikor egy évtizeddel később, a magyar honfoglalás millenniuma tiszteletére létrejött egy központilag támogatott vállalkozás Magyarország Vármegyéi és Városai (MVV) címmel a Kárpát-medence vármegyéi és törvényhatóságú városai múltjának és jelenének egységes közreadására, Bereg vármegye kimaradt az akcióból. 27