A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Megmelékezések - Hunyadi József (1912–2005) (Szathmáry László)

Hunyadi József (1912-2005) Jóska Bácsi, Igazgató Úr. A hetvenes évekig visszaemlékezve kollégái, tanítványai, barátai, tisztelői így hívták Őt. Én 1974-ben ismertem meg. Egy esős őszi napon történt, hogy a Megyei Tanács fekete Volgájával Tiszavasváriba utaztam, az akkor még megbízott megyei múzeumigazgató, dr. Németh Péter kérésére. Értesülésünk szerint pénzleletek kerültek itt elő. Több történeti érdeklődésű munkatárs akkoriban nem lévén, én voltam az egyetlen hadra fogható ember. Mint fiatal antropológus, ezt megelőzően még csak olyan régészeti ásatásokon vettem részt, melyeken telepanyagok és csontvázak feltárását végezhettem Biharban, Csongrádban, Szabolcsban. Nos Tiszavasváriban, a régi Múzeum Kossuth utcai épülete előtt Jóska Bácsi már várt rám. Egy tekintélyes termetű, méltóságteljes, régi vágású tanáremberrel foghattam kezet, aki már megjelenésével is tiszteletet parancsolt. Meglepődtem, hogy azonnal keresztnevemen szólított. (Ki gondolt volna arra, hogy egyszer ennek a Múzeumnak gondozója, gyarapítója leszek?) „Hát itt nem sok dolgod lesz, Lacikám" - mondta és felmutatott kb. háromszáz friesachi dénárt. „És hol van az edény, amelyben ezt elrejtették?" - kérdeztem én. így találkozhattam Pere Gyula órásmesterrel, aki egy korabeli újságba csomagolva megmutatta az „ereklyét", sőt még azon embereknek is bemutatott, akik a középkori csuprot fellelték. Gyula máig is a Vasvári Pál Múzeum Baráti Körének oszlopos tagja. Visszatérve Nyíregyházára részletes jelentést írtam, amelyet Jóska Bácsi is megkapott. Válaszlevelében elismeréssel szólt rólam. Megemlítette, hogy talán Ferdinánd ezüstök is lehettek ebben a kincsleletben. (Azóta sem foglalkozom numizmatikával.) A másik jelentős találkozásunk 1977 decemberében történt, miután a Megyei Tanács úgy döntött, hogy minden „vidéki" múzeum élére szakképzett főfoglalkozású muzeológust kell állítani. Az igazságosságáról híres helybéli görög katolikus kántortanító, iskolaigazgató, múzeumvezető ezt nem vette jó néven. 0 mellékállásban végezte a múzeumi munkát. Jellemző a kor viszonyaira, hogy a szóbeszéden kívül kinevezésem előtt két nappal tudta meg azt, hogy más lesz a múzeum vezetője. „Hát te vagy az, Lacikám?"