A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

Horváth Tünde befolyásolják a növekedés potenciálját. Rövid-, közép- vagy hosszútávon a népesség kénytelen alkalmazkodni a kényszerítő erőkhöz. Ahhoz, hogy a népesség alkalmazkodjon, vagyis hozzáigazítsa méretét és növekedését a kényszerítő erőkhöz, egyfajta magatartásbeli rugalmasságra van szükség. A viselkedésbeli változások részben automatikusak, részben társadalmilag determináltak, részben pedig explicit választások eredményei. A késő rézkor időszakát demográfiai növekedés jellemezte a Kárpát-medencében a régészeti leletek tanúsága szerint. A demográfiai növekedés minden esetben megbontja a források és a népesség közti összhangot, amíg valamilyen korlát meg nem állítja ez utóbbi növekedését (ezeket nevezik pozitív fékeknek, ilyen pl. az éhínség, a járvány, a háborúk; illetve megelőző vagy erélyes féknek, amely társadalmilag elfogadott szabályok rendszere, mint pl. a cölibátus, a kései házasságkötés, az alternatívák a fogantatás megakadályozására, sőt olykor az emberáldozat is). A visszanyert egyensúly addig tart, amíg egy újabb negatív ciklus kezdődik. Ezt a modellt, amelyet különösen az agrártársadalmak és a szegény populációk esetében tartanak érvényesnek, Malthus-féle modellként ismerjük (LIVI-BACCI 1999. 98-103.). A K-típusú organizmusok (ide tartoznak az emlősök, az ember is) populáció-növekedési potenciálja két szám függvényeként írható le: 1. az egy nőre jutó szülések vagyis a gyermekek száma, és 2. a születéskor várható élettartam. Ezt a számot biológiai, társadalmi és kulturális tényezők (pl. szexuális tabuk) határozzák meg. Egy másik kulturális tényező például a szoptatással kapcsolatos viselkedési norma. A szülést ugyanis terméketlenségi periódus követi, amelyet a szoptatás meghosszabbít, mivel gátolja az ovulációt, és ezáltal kitolja a terméketlenségi szakaszt. A szoptatás időtartama kultúránként nagyon különböző lehet, annyira, hogy a meddő periódus 3 és 24 hónap között változhat. Elképzelhető, hogy a badeni kultúrában a szoptatásnak különleges kulturális jelentősége volt, ami azt jelenti, hogy amíg a nőnek teje volt, addig szoptatott. (Ha feltételezésünk helyes, az nem kis mértékben változtatta meg a nők szociális státusát). Ez a felfogás a kebles edények hangsúlyozott kebelábrázolásaiban tükröződhet (14. kép). Egy populáció reprodukciójának sikere - és így növekedése - a reprodukciós életszakaszt megélő nők gyermekeinek számától függ. Szinte semmilyen adattal nem rendelkezünk a magzathalandóságot illetően, és a szándékos csecsemőgyilkosság (abortusz is) társadalmi-kulturális hátteréről sincsenek információink. Azonban szemmel látható, hogy Balatonőszödön a település gödreiben eltemetett emberek között a nők és a gyermekek vannak túlsúlyban (HORVÁTH 2004c. 78.). A temetés régészetileg megfigyelhető körülményei azonban a társadalmi háttér megvilágítását nem teszik lehetővé. A környezet meghódítása mindig a rendelkezésre álló energiamennyiségtől függött.

52 Cipolla szerint „A történelmi földműves társadalmakban az emberi izomerőn kívüli fő energiaforrást továbbra is a növények és az állatok szolgáltatták. A korlátozó tényezőt ebben a tekintetben végső soron a termőföld kínálata jelentette." (LIVI-BACCI 1999. 45.) Az emberi faj számára a környezet, és ezáltal a hozzáférhető források nagysága sosem volt konstans tényező, ellenkezőleg, az innováció következtében folyamatosan növekedett. 52 Csupán összehasonlításként: Cipolla számításai nyomán az egy főre jutó napi energiamennyiség 10-15000 kalória lehetett, napjainkban a leggazdagabb országok ennek 20-30-szorosát is elérik. Ennek túlnyomó részét táplálkozásra és fűtésre fordítják. 110