A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)
Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon
A badeni kultúráról — rendhagyó módon Vörs-Majorsági épületek lelőhelyen egy rézpántos diadémot viselő zsugorított helyzetű vázat tártak fel (BANNER 1956. 111). A szakirodalomban sokáig (hiteles antropológiai vizsgálat nélkül) „varázsló vagy sámán-férfiúként, vezetőként" emlegetett sírt kérésemre Mende Balázs Gusztáv, az MTA Régészeti Intézetének antropológusa vizsgálta meg 2005-ben. 48 Sajnos a váz elkallódott, a megmaradt koponya viszont női karaktereket mutat! A mai napig páratlan rézdiadémát, amely viselőjének társadalmi - és talán vallási - szempontból megkülönböztetett, kiemelkedő helyzetét, státuszát jelzi (és amely kialakításában egy páros szarvat viselő állatot sematizál), életében és halálában is egy nő birtokolta! Tisztában kell lennünk azzal, hogy bármilyen társadalmat is vizsgálunk, abban szó sincs női egyenjogúságról - ez csak az utóbbi néhány évtized civilizációs vívmánya, és még ma sem a világ minden részén. A nők mindig alávetett viszonyban álltak a férfinemmel szemben, és ez az alávetettség leginkább a politika és a vallás terén nyilvánult meg. Kivéve azokat a társadalmakat, ahol az egyági leszármazást a női (anyai) ágról számították, és legtöbbször az új családok az anya falujában, házában vagy annak közelében telepedtek le (matrilineáris társadalmak). Az ilyen társadalmakban a nők viszonylag magasabb társadalmi szinten álltak, bár a legfőbb hatalommal bírók továbbra is a férfiak közül kerültek ki, de nem a férj, hanem az anyai fivér volt a családfő. 49 A badeni nők magasabb társadalmi helyzetére több adat is utal: pl. az állatáldozatok között leggyakrabban előforduló tehénvázak, a szertartási tárgyak női alakot formázó és női nemi jegyeket hangsúlyozó megjelenítései (mozgatható fejű, ún. thesszáliai típusú lapos női idolok - BONDÁR 1999., ENÄCHESCU 2004., kebles edények - NEVIZÁNSKY 2002.). 50 Ezek a tárgyak egyben jól érzékeltetik a társadalom felfogását a szexualitás és a szaporodás terén: az intim tapasztalatokat is kozmológiai és rituális kategóriák közvetítik az egyén számára - az idolok hangsúlyozott nemi szerve, a szertartási edények nemi szervei segítségével - beavatási szertartások titkos tanai során elsajátítva. Ma azt tartják, hogy a házasság, mint társadalmilag jóváhagyott intézmény feltehetően a neolitikus társadalmakban megszülető „vívmány" volt. Létrejöttében elsősorban a férfi volt érdekelt, és alapvetően mindenféle szempontból kizsákmányolta a nőt. Ennek lassú megváltozását éppen a badeni kultúra társadalmában lehet nyomon követni. Demográfia 51 A demográfiai folyamatokat két nagy erőrendszer - a kényszer és a választás - között kell elhelyeznünk. A kényszer erői közt szerepel a tér és ezen belül a művelhető földek, a megtermelhető élelmiszerek és más, alapvető szükségletek kielégítését szolgáló források korlátozott mennyisége. A lakott tér szintén kényszerként hat abban az értelemben, hogy zártsága fokozza a fertőzések kialakulásának és terjedésének veszélyét. Azonos körülmények között minél nagyobb a népsűrűség, annál nagyobb a fertőző betegségek okozta pusztulás kockázata. A környezet jellegzetességei is Ezúton is köszönöm Mende Balázs Gusztáv munkáját, valamint az ügy érdekében végzett fáradozását. Köszönet illeti a keszthelyi múzeumot is, amely hozzájárult a gyűjteményében őrzött lelet vizsgálatához. A férfiág vezető szerepének előretörését az egyre nagyobb mennyiségben előkerülő férfiábrázolások is mutatják, idolok és maszk formájában (BONDÁR 1999. 47., ENÄCHESCU 2004. 51., HORVÁTH 2004A.). Ne felejtsük azonban, hogy ezek a szertartási kellékek közös jelentéstartalommal bírhattak (mivel a méhi sírban együtt került elő idol és kebles edény). Feltehetően nem a nők számára készültek: férfi avatási szertartások kellékei lehettek (ld. BONDÁR 1999.). A fejezet megírását M. Livi-Bacci munkája inspirálta (LIVI-BACCI 1999.). Az itt használt közgazdaságtani és demográfiai kifejezéseket és jelenségeket tőle vettem át és adaptáltam a badeni kultúrára. 109
