A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori település Nyírlugos határában

Nagy Márta Hordozható tűzhelyek A nyírlugosi leletek egyik érdekessége, hogy egyetlen objektumban - a peremek alapján kilenc hordozható tűzhely töredéke került elő (IX. tábla 1-6., X. tábla 1-6). Ezeknek - szintén a peremek alapján - három típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik a kihajló, elkeskenyedő szélű, belső oldalán levágott peremű hordozható tűzhely (IX. tábla 1., X. tábla 2.). A második típusnál a perem szintén kihajló, de lekerekített (IX. tábla 2., 4., X. tábla 1.). Aharmadik típusnál pedig a majdnem függőleges perem jellemző (IX. tábla 5-6.). Mindhárom esetben megfigyelhető a perem alatti bütyök, illetve osztott bütyök díszítés (IX. tábla 1-3.). Egy esetben a peremen is található vízszintesen kiálló, osztott bütyök (vö. katalógus 41. szám!), valamint megfigyelhető a csücskös peremű tálakra emlékeztető peremkiképzés is (vö. katalógus 21. szám!). A palást oldalán található bütykök valószínűleg a tűzhelyek szállítását tették lehetővé. Néhány töredéken látható, hogy a tüzelőnyílás felett a paláston szellőzőlyukakat alakítottak ki (vö. katalógus 68., 69., 72., 82. és 84. szám!). A töredékek alapján nem mondható meg, hogy beépített rostélyos vagy edény es hordozható tűzhelyekről van e szó, a korábbi kutatásokból azonban tudjuk, hogy a késő bronzkor folyamán a Dunától keletre már nem használták a beépített rostélyos tűzhelyeket (FISCHL-KISS-KULCSÁR 200 1A. 168.). Az azonban látható, hogy a beépített edény alakja folytán a palást alakja szinte mindegyik esetben zömök, kiszélesedő alsó részű lehetett. Arra sem lehet megnyugtatóan választ adni, hogy körpalástos, vagy pedig nagy valószínűséggel a Kárpát-medence északkeleti régiójában kialakult oldalpalástos változatok kerültek-e elő ezen a lelőhelyen.

6 A leletanyaggal sok tekintetben párhuzamot mutató Cehaluf csoport lelőhelyein az oldalpalástos tűzhelyek az általánosan elterjedtek (KACSÓ 1997. Pl. IV. 1., FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001B. 130., Kat. 11-16., Abb. 5. 11., 14., 16.). Díszítések A nyírlugosi leletanyag kerámiatöredékeinek egy részén nyomon követhető a középső bronzkori hagyományok továbbélése. Ezek közé tartozik az egyszerű, árkolt, és/vagy pontsorral övezett bütyök (XI. tábla 4., 6.-7., XIII. tábla 4., BÓNA 1958. Taf. 72., Taf. 73., Taf. 81.12., Taf. 93. 7., 17, Taf. 129. 1-7., Taf. 137. 3.). Maga az árkolás általában az edényoldalon található bütyök kiemelésére szolgál. A kisebb méretű, egyszeresen árkolt bütyökdísz már a Vatya kultúrában (BÓNANOVÁKI 1982. 3. t. 7., 5. t. 5.), továbbá a kelebiai temető egyik - a koszideri korszakra datálható (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 64.) - Szőreg-perjámosi edényén (BÓNA 1975. Taf. 73. 2.) is megtalálható. Süttő-Hosszúvölgyön a Füzesabony kultúra edényén fordult elő ez a díszítés (KOVÁCS 1988. 1. kép 4., 12-13., 2. kép 14., 3. kép 2-4., 9., 7. kép 2-3.). Összességében elmondható, hogy a középső bronzkor utolsó szakaszában, a koszideri korszakban a Szeremle kultúra, a magyarádi kultúra Dolny-peteri fázisa, a Vatya kultúra Rákospalota-alpári, a Füzesabony kultúra bodrogszerdahelyi, a Gyulavarsánd kultúra túrkevei fázisa idején általánosan elterjedt díszítési módról van szó (TÁRNOKI-CSÁNYI 1992. 165., 120. kép., POROSZLAI 1992. 108. kép). Ez a díszítésmód továbbél ahalomsíros kultúra idején (KALICZ 1958. IV t. 10., V. t. 13., TOCIK 1964. Taf. XIV 6.,Taf. XVII. 2., Taf. XXIX. 6., KOVÁCS 1966.2. kép 23., 25., 4. kép 17., 6. kép 7., KEMENCZEI 1968. 7. kép 7., 10. kép 1., KOVÁCS 1975. 341., 342: 18.), és meghatározó motívuma a Rákóczifalva (KOVÁCS 1981. Abb. 1. 1., 2., 11., Abb. 2. 9., 12.), aHajdúbagos (KOVÁCS 1970. 1. ábra 16., 17., 20., 2. ábra 1., 6., 16., 3. ábra, 7., 13., 7. ábra 2., 6., 8. ábra 1., 5., 9., 17., TROGMAYER 1985.

1. t. 1., II. t. 4., V. t., BOROFFKA 1999. 123.) és a Cehälut csoportnak (KACSÓ 1997. Pl. I. 8., 9., Pl. IV 5., BOROFFKA 1999., 123.) is. 6 Az ottományi kultúra kései időszakában, illetve a felsöszőcsi kultúránál is megfigyelték, hogy vannak olyan hordozható tűzhelyek, amelyeknél a palást nem veszi teljesen körbe az edényt, csak a két oldalát támasztja alá (FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001B. 167). 82