A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori település Nyírlugos határában

Nagy Márta 2., KEMENCZEI 1968. 9. kép 16., 10. kép 8., TROGMAYER 1975. Taf. 4. 36., DUSEK 1980. Tab. X. 18.). Szlovákiában megtalálható a Felsőszőcs kultúra leletei között (DEMETEROVÁ 1984. Abb. 4. 4., Abb. 42. 10., Abb. 24. 3.), valamint Demecser-Borzsova-pusztán is került már napvilágra ilyen edény (KOVÁCS 1967. Fig 13. 4.). 4. típus: Hajdúbagos csoport (KOVÁCS 1970. 2. ábra 12. 18.), CehäluJ csoport (BADER 1978. Pl. XXVIII. 1., KACSÓ 1997. Pl. I. 2., Pl. V. 3., 5., Pl. IX. 3.), Felsőszőcs kultúra (KACSÓ 2003. Pl. XXXIV 8., Pl. XXIX. 7., 12., FURMANEK-VELIACIK-VLADÁR 1999. Abb. 43, 19.). Általában az ilyen típusú fazekakon találkozunk a perem alatti bütyök, illetve osztott bütyök díszítéssel (vö. a 17., 22., 44., 123., 366. szám alatt leírt cserepet!). Hasonló edények már a halomsíros kultúra időszakától jelen vannak az Alföldön (SZABÓ 2002. 12. XI. A.). 5. típus: Ez a peremkiképzés a halomsíros kultúra egyik jellegzetessége (TOCIK 1964. Taf. XXV 12., TROGMAYER 1975. Taf. 8. 79., 83., Taf. 9., 102., Taf. 26. 288.). Megtalálható a Cehälut csoport (KACSÓ 1997. Pl. VII. 9.), a Felsőszőcs kultúra (DEMETEROVÁ 1984. Pl. II. 5., Pl. XIV 3.) és a Berkesz jellegű leletek között (KOVÁCS 1967. Fig. 11. 20., Fig. 13. 10.) is. Bögrék A nyírlugosi leletek között négy bögretípust lehet megkülönböztetni. 1. típus: A kissé kihajló, lekerekített peremű, gömbös testű, egyenes aljú bögre (V tábla 1-2.) a halomsíros kultúra jellegzetes darabja (KOVÁCS 1966.2. kép 13., 6. kép 13., 10. kép 13., TROGMAYER 1975. Taf. V 41., Taf. 16. 186.). A forma megtalálható a hajdúbagosi csoport temetőjében (KOVÁCS 1970. 2. ábra 15.), a Cehälut csoport (HOREDT-RUSU-ORDENTLICH 1962. Fig. 4. 6., BADER 1978. Pl. XXX. 4., NÉMETI 1978. Fig. 9. 3.), a Felsőszőcs kultúra (KACSÓ 2003. Pl. XXXV 7-8.) emlékei között is akadnak hasonló példányok, valamint Berkesz-Csonkás-dűlőn is kerültek elő ilyen típusú bögrék (KOVÁCS 1967. Fig. 11.8., 13.). 2. típus: Kettős kónikus testű, perem fölé emelkedő fülű, vagy fül nélküli bögre, melynek megkülönböztethetjük a kihajló peremű (V tábla 4., 6., 7.), a kónikus nyakú (V tábla 3., 5.) és a hengeres nyakú (V tábla 8.) változatát. Mindhárom forma megtalálható a halomsíros kultúra leletei között (KOVÁCS 1966. 2. kép 2., 11. kép 8., KEMENCZEI 1968. 7. kép 12., 14., TROGMAYER 1975. Taf. 5.46., Taf. 4. 38., Taf. 25.280., FURMANEK-VELIACIK-VLADÁR 1999. Abb. 24. 16.). A Cehälut csoport leletanyagában szintén gyakori forma (BADER 1978. Pl. XXX. 1., 3., 13. 15., KACSÓ 1997. Pl. XI. 3, 4.). Szlovákiában a Felsőszőcs kultúra leletei között tartják számon ezt a bögreformát és az RC-D időszakra datálják (DEMETEROVÁ 1984. Pl. XXXIII. 1.). Demecser-Borzsova-pusztáról és BerkeszCsonkás-dűlőről is ismeretesek ilyen típusú bögrék (KOVÁCS 1967. Fig. 12. 7., Fig.13. 6.). 3. típus: Kihajló peremű, hengeres nyakú, nyomott gömbös testű bögre, vállát benyomott pontdíszek és alattuk függőlegesen bekarcolt vonalkötegek, illetve patkó vagy árkád alakú motívumok díszítik. Nyakán vízszintesen bekarcolt vonalköteg húzódik (VI. tábla 1.). Legközelebbi analógiái az Ottomány kultúra (ANDRITOIU 1978. Pl. I. 1., 4., GASAJ 1983. Obr. 2. 4., GANCARSKI 1988. Abb. 7. 4.) és a Cehälut csoport (NÉMETI 1978. Fig. 2. 1.) leletei között találhatóak meg. 4. típus: Fordított csonkakúp alakú csupor (VI. tábla 2-3.). Gyakran előforduló típus a halomsíros kultúra (KEMENCZEI 1968. 8. kép 5., 12.), a Cehälut csoport (KACSÓ 1997. Pl. V 1.) vagy a pilinyi kultúra (KEMENCZEI 1984. Taf. XIII. 7.) leletei között is. Sem egy kultúrára, sem pedig egy korra nem jellemző forma (KEMENCZEI 1968. 181.). 80