A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Honfoglalás kori temető Tiszavasvári-Aranykerti táblán Összefoglalás Tiszavasvári-Aranykerti tábla lelőhelyen 20 sírból összesen 21 temetkezés előkerüléséről rendelkezünk adatokkal (16. kép). Közülük négyet (A-D. sírok) a leletmentés megkezdéséig teljesen feldúltak, helyük már csak a homokbányában dolgozók tájékoztatása alapján, hozzávetőlegesen volt rögzíthető. Ezeken kívül kisebb-nagyobb mértékben megbolygattak további négy sírt (1-3. és 12. sír), amelyek leletanyagát nagyrészt sikerült feltárni, illetve begyűjteni. Az ásató Dienes István azt sem tartotta kizártnak, hogy egy-két sír nyomtalanul elpusztult a homokbányászás során. Erre utalhat az 1. és a 2., valamint a 11. és a C. sír közötti tetemes (6,5, illetve 10,5 m) távolság. Ennél több sír pusztulásával aligha kell számolnunk, ugyanis az újonnan nyitott homokbányában már az első (A.) sír megtalálásáról is rendelkezünk információval, még ha azt teljesen fel is dúlták és leleteit széthordták. Véleményem szerint attól sem kell tartanunk hogy az esetleg kisebb mélységbe temetett gyermeksírok nagyobb számban elpusztultak volna. Erre utal, hogy a három önálló gyermeksír alja (9., 13. és 14. sír) a mai felszín alatt 75-120 cm mélyen jelentkezett, s így sem az erózió, sem egy esetleges korábbi mélyszántás e temetkezéseket nem bolygatta. Mindezek alapján a temetőt közel teljesen feltártnak ítélhetjük. Némi óvatosságra csupán az int bennünket, hogy a temető keleti és nyugati oldalán a legszélső síroktól csak mintegy 2,5-3 m széles sávot kutattak át, s a szélső sírtól északi irányban is mindössze öt méternyire húzódott a feltárt terület határa. Arról azonban nincsen tudomásunk, hogy az ásatás után folytatódó homokbányászás során újabb temetkezésre akadtak volna. Az eltemetettek nemek szerinti megoszlása viszonylag egyenletes: hét férfi és nyolc nő csontváza mellett négy gyermek, illetve csecsemő maradványait tárták fel. Értékelhető embertani anyag híján további két halott nemét (A. és 10. sír) nem lehetett meghatározni (ERY 1977.24.). Meglepően magas a temetőben nyugvó férfiak életkora: a hat értékelhető csontváz alapján négyen ötven éves koruk után hunytak el, mindössze egy valaki 15-22 évesen (12. sír) és egy 35-39 évesen (7. sír). A közösség aduitus korban meghalt férfitagj ainak zömét - ha voltak i lyének - tehát nem itt temették el. A nők esetében éppen fordított a helyzet. A nyolc női váz közül öt (C, D., 2., 5., 16. sír) aduitus korú volt, ketten pedig (6., 11. sír) 39-48 éves korukban hunytak el. Csupán a 15. sírban nyugvó nő érhette meg a 48-52 éves kort. A négy gyermek közül egy csecsemő, további kettő csak 1,5-2, illetve 3-4 évet élhetett, s csupán egy érte meg a 9-11. életévét. A tiszavasvári temetőből tehát meglepő módon hiányoztak a más lelőhelyeken nagyobb számban előkerülő juvenilis korúak. A férfi és női temetkezések nem különültek ugyan el egymástól, az viszont figyelemre méltó, hogy a temető északi és nyugati szárnyán kizárólag nők, illetve gyermekek feküdtek. A temető használati idejének viszonylag pontos megállapítása nem egyszerű feladat. Az előkerült mellékletek zömét ugyanis a X. század elejétől a XI. század elejéig folyamatosan használt tárgytípusok (bemélyedő körrel és négy levéllel díszített hajfonatkorong, gömbsorcsüngős fülbevaló, huzalkarperecek, préselt rozetták, csüngők, rombusz alakú ruhadíszek, baltás szekerce) alkotják, más leletek pedig (mint a nyitott haj karikák, pántgyürűk, csüngős ruhadíszek, líra alakú csatok, az íjászfelszerelés darabjai és a lószerszámok) egészen a XI. század utolsó harmadáig előfordulnak. Mindössze néhány olyan tárgy áll a rendelkezésünkre, amelyek használatával az előzőeknél valamelyest szűkebb időhatárok között számolhatunk. A két sírból is előkerült hurkos-kampós záródású karperectípus első darabjai a kutatás jelenlegi állása szerint a X. század közepén bukkantak fel, nagyobb tömegben viszont csupán a század utolsó harmadában terjedtek el. A B. sírból megmentett övveretek párhuzamait tartalmazó szarvasi temetőt ugyancsak a X. század második felére keltezte véleményem szerint joggal - a leleteket feldolgozó Langó Péter (LANGÓ 2000A. 314.). A 7. sírban lelt nagy szíj vég indás-virágos motívumokkal ékesített rokon darabjai ugyan zömmel a X. század első kétharmadára datálhatok, ezen időszakon belüli finomabb keltezésüket azonban mindeddig nem sikerült megoldani. Azon vélemények pedig, amelyek azokat kizárólag az első honfoglaló generációhoz kötnék, nem támaszthatók alá egyértelmű adatokkal.