A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Révész László A tiszavasvári temető kétségkívül legismertebb lelete az 1. sírban talált, s a felfedezők által sajnos kiemelt és megrongált ezüst- és vörösréz berakásos vasszablya. E hajdan mívesen megmunkált fegyvert Dienes István restauráltatta, majd ismertette egy 1988-ban elhangzott előadásában (DIENES 1996. 181-200.). A korábbi - inkább állagmegóvás jellegű - munkálatokat követően e sorok írója megröntgeneztette, majd a felvételek alapján újra restauráltatta a szablyát.

12 Ennek eredményeként a díszítés számos olyan részlete vált láthatóvá, amelyet korábban a rozsda elrejtett (14-15. kép) Ezek közül talán a legfontosabb, hogy sikerült a viszonylag épen fennmaradt alsó fűggesztőfül mintázatát rekonstruálni. Azt már Dienes István is sejtette a rozsda alól kikandikáló ezüstszálak kapcsán, hogy a felület díszített volt. Az újbóli tisztítás révén láthatóvá vált, hogy a függesztő előlapját egy ötlevelü palmettacsokor ékesíti, melynek szegélyét és a levelek középvonalát a fűggesztőfül pántjairól már korábban megismert kalászmintás sodratfonatok ékesítik. Azt sem sejtettük korábban, hogy a palmetta ágai közé, mintegy háttérként vörösréz lemezeket illesztettek. Ugyancsak vörösrézből készült lemezszalagot illesztettek a pántok középtengelyére, amely mintegy elválasztja egymástól a két szegélyen futó, ezüst- és vörösréz huzalból kalapált kalászmintás sodratokat. Hasonló sodratok nagyobb részletei váltak láthatóvá a töredékes ellenzőn is. E X. századi leleteink között ritka díszítésmód párhuzamaira a beregszászi" gazdag férfisírból előkerült süvegcsúcson és az ugyanazon sírból származó szablya markolattöredékén bukkant rá Dienes István. Hasonlóképpen ékesítették az I. karosi temető 1936-ban feldúlt sírjainak egyikéből előkerült, ám azóta ismét elkallódott kengyelpárt is. Az ásató végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy e berakási technika ismeretes a viking kardok, kengyelek és lándzsák esetében is. Noha a csekély számú adat részletes következtetések levonására nem alkalmas, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy e kétség kívül idegen eredetű díszítésmód mindeddig csak a Felső-Tisza-vidék leletanyagából ismeretes. Meglepő viszont, hogy e szépmívü, s a maga korában bizonyára igen értékes szablya tulajdonosának Abb. 14 Tiszavasvári-Aranykerti tábla, Gegenblech und erhalten gebliebenes Querband der oberen Hängeöse des Säbels von Grab 1 I: Л restaurálást Hutai Gábor (MNM) végezte, akinek gondos munkáját ezúton is szeretném megköszönni. '•' Л földrajzi nevek helységnév-azonosító jegyzéket lásd a kötet végén (373. oldal)! 180 14. kép Tiszavasvári-Aranykerti tábla, az 1. sír szablyájának ellenzője és a felső fűggesztőfül megmaradt keresztpántja