A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... Ez a vélemény nem felel meg a tudományos szövegkutatás és szövegértelmezés korszerű feltételeinek. Homérosznak Peiszisztratosz idején feltehetően írásban először rögzített szövegében az Iliász 6. énekének elején még nem a ma olvasható 4. sor állott: цЕсоцухк; ZIU.Ó£VTOC t5é HávGoio poáoov közte а Xanthosz meg Szimoeisz zuhogó folyamának, hanem u£GGï|yi>ç лотацою Ikau,áv5po"D кш axo|uo$áu.vT|c а Szkamandrosz folyó meg a parti mocsár közt. 6 Az íliász régi - eredeti, ha úgy tetszik, Homérosz által költött - szövegében tehát még a Szkamandrosz és a stomalimne (mocsár) szerepelt. A 'forráshamisítást', tévedést, anakronizmust számoszi Arisztarkosz fia, az alexandriai könyvtár őre (Kr. e. ?217-145) követte el, aki Homérosz-kommentárjaiban (imonvfiuaxa) kicserélte а folyó és а mocsár nevét az ő korában használatos Xanthosz-ra (= Szkamandrosz) és Szimoiszra (WOOD 1987/1996. ПО.). 7 A megoldás: történeti atlaszok hiányában a behelyettesítés volt az egyetlen lehetőség: a régi (eredeti, öröklött) helynév helyébe betették a kornak megfelelő - szinkron - helynevet. Különben a késői hallgatók vagy inkább már olvasók — főleg Kis-Ázsia Homéroszt adó és olvasó nyugati partjain - nem értették volna meg a mondanivalót. Anonymus tehát nem tévedett, nem hamisított, hanem egy, még történeti atlaszok nélküli világban az egyetlen helyes megoldást választotta. Nézetem szerint minden bizonnyal nem is Anonymus tett így, hanem az a kódexíró, aki a ma rendelkezésre álló kéziratban korának ismeretei szerint a szöveget átírta. Úgy, ahogy a fiatal Arisztarkosz néhány helyen az íliászt. Úgy látom, hogy a mai magyar Anonymus-kutatás a korszerű szövegelemzés követelményeinek megfelelően sürgős felülvizsgálatra szorul. Olyan jelleggel, mint ahogyan arra sok évtizeddel ezelőtt példát adott Honti János. 8 Esetenként nemcsak szemléleti és módszertani, hanem elemi hibák is kerülhetnek a régi források őstörténeti értékelésébe, sőt még fordításába is. Ismeretes például, hogy a porfírfalú szobában született Konsztantinosz császár szerint a türköknek a kazárokhoz közeli lakóhelyét első vajdájuk nevéről Levediának nevezték (MORAVCSIK 1984.42.). Az eredetiben a feltehetően szláv eredetű ßocßoooc 'vajda' szó olvasható. A magyar kiejtésnek (is) megfelelően a szó transzliterálása latin betűs írásra helyesen voevodos, és nem boebodos. 9 A b fonéma (zöngés zárhang) esetében ugyanis egyes nyelvekben a zártság megváltozott: a kiejtés során az ajkak nem maradtak teljesen zárva, hanem résfeloldással félig nyitottak voltak, és így réshang (spiráns) keletkezett. Ez a folyamat a régi görög nyelvben a Krisztus születése körüli egy-két évszázadban zajlott le, és emiatt az azt követő időkben az írott ß kiejtése nem b, hanem v (SZEMERÉNYI 1996. 26.). Mint tudjuk, e kérdés pontos ismerete feltétlen szükséges annak megértéséhez, hogy nem dönthető el: a bizánci források által a X. század végétől emlegetett BXáxoi blakoknak vagy vlachoknak olvasandó-e (hiszen éppen a Balkánon mindkét lehetőség adott!) - és főleg hogyan ejtendő. 10 A kérdés tehát itt sem alkalmas Anonymus adatainak és személyének már szinte törvényre emelkedett diszkreditálására. Ennek a -v- olvasatú kései görög /9-nek az összetévesztése è-vel komoly zavart okozott a kabar ~ kavar megértésében is (MTESz II. 1970. 291.). 6 Scholia in Homeri Iliadem, ed. W. Dindorf. Oxford, 1874, s.v. 7 A mocsár ott van ma is, közvetlen Trójától nyugatra, a Dümrek (Szimoisz) és a Szkamandrosz (Karamenderes) torkolata táján: ILHAN KAY AN 2001. 312-313. és a 323. ábra. 8 Anonymus és a hagyomány. Honti János: Válogatott tanulmányok. Budapest. 1962. 207-224. 9 Mint például az Tóth Sándor László írásában helytelenül olvasható (TÓTH 2004. 11.). Hatvan évvel ezelőtt ezt Szegeden még tudták (MOÓR 1943. 65.): a Kr. u. X. században Konsztantinosz Porphyrogenitosz császár a török nyelv szókezdő b hangját azért írta <?-vel, mert a b-t akkoriban már spiránsnak ejtették: v vagy w. A császár tehát filológiai pontosságra törekedett. 10 A részletekre lásd MAKKAY 1997. 28-29., valamint MAKKAY 2003A. 72-77. Tudományos kutatásunk - úgy látom - teljességgel vonakodik felszámolni a blak-vlach kérdésben világosan megnyilvánuló románpárti nacionalista álláspontját.
