A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Felhősné Csiszár Sarolta: In memoriam Beregszászi Ferenc 1923. Barabás–2003. Barabás

In memóriám Beregszászi Ferenc 1923. Barabás - 2003. Barabás Beregnek egy jellegzetes és talán az utolsó alakja távozott közülünk 2003. október 29-én. A XX. század vidéki közéletiségének egy különleges jelensége volt ő, ma már megismételhetetlen. Paraszti gyökerekből táplálkozott, erre épült egyenes jelleme, mindig csak az igazat kimondó és azt mindig pontosan megfogalmazó, nagy műveltségű, a tudást mindenek fölé helyező egyénisége. Innen fakadt különleges intelligenciája is. Óriási rálátása volt a világra. Mert a technika, a természeti jelenségek éppen úgy érdekelték, és éppen úgy álltak rendszerbe a gondolkodásában, mint ahogy a történelem, a társadalom jelenségei. Haláláig képezte magát. Mint kincseket, úgy ölelte magához azokat a könyveket, amelyektől azt remélte, hogy választ adnak a világ dolgairól örökké kételkedő kíváncsiságára. Fáradhatatlanul kereste a választ a történelmi korok nagy összefüggéseire, a napi politikára és szűkebb pátriája, települése mindennapjai életére. Megküzdött a tudásért, mert semmit nem fogadott el készpénzként. Hallatlan lexikális ismeretanyagot halmozott ezzel fel. A tudásával szinte elkápráztatta környezetét. Nem volt fölényes, de kapcsolataiban mindig a tudás volt a mérce. Barátait, társait kételkedő természete állandó vitára késztette. Szinte provokálta nyitott kérdéseivel kinek-kinek a véleményét. Szüksége volt a vitapartnerekre. De igazából kevés méltó partnere volt. Nagy tudása, sokszínű egyénisége, törvénytisztelő magatartása már egész fiatalon kiválasztottá tette. Egyedüliként a hétgyermekes, tehetséges parasztcsaládból - pedig bármelyikük alkalmas lett volna rá - csak neki sikerült továbbtanulnia. A tanulás első ízét egy munkácsi Ezüstkalászos gazdatanfolyam elvégzésekor érezte meg. Eredménye itt magasan kiemelkedő volt. Oktatói nagy elismeréssel szóltak érdeklődő apjának a még tizenéves fiú tehetségéről. Ez sorsfordító lett számára, mert apja ekkor határozta el, hogy mégis jó volna, ha legkisebb gyermeke a gazdálkodás helyett inkább tanulásnak szentelné életét. Tovább erősítette ebben az elhatározásában a családot Beregszászi Ferencnek egy másik nagy tanulásélménye, egy beregszászi népfőiskolai kurzus elvégzése. Itt ismerkedett meg korosztálya tehetséges parasztfiataljaival. Nagyon nagy tisztelettel, nagy elismeréssel beszélt társairól. Még életének utolsó éveiben is irigylésre méltó frissességgel emlékezett vissza az itt töltött napok szinte mindegyikére. A tehetséges, szavaló fiatalokra, azokra a majdani gazdálkodókra, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy tovább kapaszkodjanak. Ezek az élmények adták számára a végső lökést a nagy elhatározáshoz, hogy ő - ha a család vállalja az ezzel járó áldozatokat - „lámpás", néptanító lesz. így és ezzel a szándékkal iratkozott be 1947-ben a sellyei Paraszt Dolgozók tanítóképzőjébe. Első oklevelét 195 l-ben a bajai tanítóképzőben kapta meg. Ennek megszerzése után nyomban a szakosító főiskolán, az egri Pedagógiai 7