A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Fábián László: A régi csengeri fahíd

Fábián László malmot már nem érték fennállani, hanem a malomnak gátját, cövekjeit ifjú korukban a Szamoson keresztül láttak, mikor a Szamos megapadott. " Hadady Gábor azt is vallotta, hogy „ a Melith malmát fennállani a régiektől hallotta a Suhajdajager lakásával egy irányban. " Kotor Pál szerint „ a Szamos elhordta a partot s a gáthely is elveszett. " A malomra járt egy sikátor a Berek-allyi nagy utcáról (MOLNÁR 1848.29.). Ugyancsak vízimalomról kapunk adatot két XV. századi oklevélből a Csengerrel szemközti Komlódtótfaluból. Egy - a szentjobbi konvent által 1484. január 18-án kiadott - oklevél

28 bizonyítja, hogy Bech-i (Becski) János „a Zamosfolyón álló malomrészt" elzálogosította 50 aranyforintokért. Egy évvel később, 1485. április 7-én a leleszi konvent oklevelében

29 ismét találkozunk Bech János nevével, aki „ Tothfalw-ban a Zamos folyón álló malomban lévő részét Chahol-i Pálnak és leányának Borbálának 27 forintért elzálogosította. " A fentebb említett két vízimalom minden valószínűség szerint állandó, a partra épített malom lehetett (lásd Túristvándü). Az egyik évszázadokon át állott, míg a másikat alig másfél éven belül újra elzálogosíthatták. Ez a fajta volt a ritkább - hiszen az I. katonai felmérés térképén Csengéméi csak két helyen jelzik a Szamoson. Az egyik Óvári alatt, míg a másik ettől jócskán távolabb, a még ma is meglévő szamosbecsi nagy kanyarnál. Ez utóbbiról szclhat az 1839-ben Szuhányi János birtokait és jobbágyait összeíró lajstrom, melyben szerepel „Egy vizi malom Izgét előtt. A vízi malomhoz tartozó telekeken az uraság házában laknak ketten. " (CSENGER) Hajómalomhoz ugyanis telek sem tartozott, nemhogy ház. Akkor hát milyen „vízimalmokról" beszél az 1818-as adat, illetve Szirmay az 1819-es müvében: „a Szamoson 123 malmoknak kerekeit forgatni kénteleníttetik, melly éknek mindegyike különös gáttal elgátoltatott. " (SZIRMAY 1810. 134.) 1818-ban a városi jegyzőkönyv említést tesz arról, hogy „ a vízi malmoktól a hídig mérettessen fel a föld, s tizedre osztva töltessen fel. "

30 Ez a „szerfelett nagyszámú" vízimalom úgynevezett hajómalom volt. Ennél a vízimalom fajtánál a malomkereket úszó testekre helyezik rá, a sodró víz erejének legjobb kihasználását lehetővé tevő folyószakaszon lehorgonyozzák vagy a parton kikötik. Hazai elterjedésükkel a XIII. századtól lehet számolni. A XVIII. századi hatósági előírásokig nem használtak vasmacskát és vasláncot (szerintem később sem! - F.L.). Ehelyett cölöpöket vertek a folyó medrébe, s ehhez kötötték ki a hajómalmot. A hazai hajómalmokat két hajótest összekapcsolásából állították össze. A nagyobbik volt a házhajó, a kisebbik volt a kishajó vagy tombác. A házhajót és a kishajót gerendákkal összekapcsolták. A vízikereket nagyon erős kerek vagy sokszögű gerendatengelyekre szerelték fel. A házhajóban volt a vízikerékre felszerelt nagy fogaskerék, amely a vízáramlás energiáját közvetlenül átadta a malomgépezetnek. A hajó-malmokban egy vagy két kopárral dolgoztak. (FILEP 1979. 402404.) Természetesen ezeknek is kellett malomgátakat építeni. A gátak építésénél a tölgyfából faragott őrkarókat-cölöpöket berkével egymáshoz fonták, aztán gallyal, ganéjjal és hanttal megtöltötték. Néha felül meg is padolták, amikor is a gátat hidasgátnak nevezték. A hajón álló gátas-malom cöjtit a gátak őrkaróihoz erősítették. (TAKÁTS 1996.315.) Acöjt a vasmacskát, vasláncot pótolta, vesszőből font alkalmatosság volt. A malomgátak és a cöjtök azonban sok problémát okoztak, mivel leszűkítették a medret, és ezzel akadályozták az árvizek gyors lefolyását. Nem véletlen, hogy Mária Terézia /772-ben eltiltotta a cöjtök és a malomszegek, cölöpök használatát, s kötelezte a molnárokat, hogy vasláncot és vasmacskát használjanak. Ez ellen a magyar molnárok élénken tiltakoztak, s kifejtették, hogy a cöjt többet ér a vasláncnál. Tiltakozásuk és kérésük mit sem használt. A cöjtöt és a malomszeget tehát rövid időn belül a vaslánc és a vasmacska váltotta fel. De bölcs királynőnk nemcsak a cöjtök, hanem a malomgátak felől is kénytelen volt intézkedni. 28 OL DL. 65130 29 OL DL. 65134 30 Csenger Város földesúri Jegyzőkönyve. Kézirat. Csenger, Helytörténeti Múzeum 186