A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor
Ősrégészeti kutatások Magyarországon - Az újkőkor és a rézkor Minden genetikai, és néhány strukturális hasonlóság ellenére voltak viszont nagyon lényeges különbségek is a keleti és nyugati kései neolitikus emlékanyagok között. Az egyik ilyen a festés általános volta a lengyeli kultúrában, illetve esetlegessége a tiszaiban. A karcolt díszítés (eltekintve talán a korai lengyeliben a még korábbi karcolt technika hagyományozódásától) viszont éppen ellenkezőleg jelentkezik. Másik eltérés a települési formák egyik sajátosságában látható: mind a tiszai, mind a lengyeli kultúrában voltak nagy központi települések, de igazi - sőt kúpos igazi - teli csak a tiszaiban jött létre (egy tucatnál alig valamivel több), a lengyeli művelődés nagy központjai lapos telepek. Ebben a kérdéskörben rendkívüli jelenség - és egyben csaknem minden 'szabály' alóli kivétel - Európa legészakibb telije, a Csőszhalom. Fontos a két térség relatív időrendje közötti eltérés, mégpedig a Dunántúl lemaradása. A magyar őskorkutatás régi vitatémája az a tény, hogy a lengyeli kultúra kialakulása egy fázissal később indult meg és fejlődése egy fázissal később fejeződött be, mint keleti kortársáé és rokonáé, a tiszai kultúráé (részletesen lásd Makkay in: MAKKAY-STARNINI-TULOK 199* 13G-l31., 25. táblázat a 271. oldalon). Ennek a 'késés'-nek az oka egyszerű: a tiszai kultúra területilég közelebb volt a kulturális ösztönzéseket szolgáltató Észak-Balkánhoz, elsősorban a Vinca kultúrához. így tehát az sem a véletlen eredménye volt, hogy a teli települési forma éppen a szakáiháti csoport kései időszakában kezdett kialakulni az Alföldön (ahol sem a korai, sem a középső neolitikumban nem jöttek még létre tellek; a kérdés részletes elemzésére lásd MAKKAY 1982.). A Dunántúlon viszont ugyanez nem történt meg, és teli-települések majd csak a korai bronzkor végén alakultak ki, főleg a Dunához közeli síkságokon, például a Mezőföldön. Részleteiben még magyarázatra vár az az összetett folyamatsor, amely létrehozta a tiszai kultúra teli-települési rendszerét, a letelepült falusi életforma koncentrációját a késői neolitikum idején. Két évtizeddel ezelőtt a tiszai kultúra gazdasági növekedéséhez és ilyesféle társadalmi folyamataihoz lökést adó indíttatásokat a keleti mediterrán világon át érkező közvetett távoli hatásokra vezettem vissza, amelyek - amennyiben minden fontos tényezőjüket figyelembe vesszük - végső soron Mezopotámiából indultak ki. Mégpedig azokból a sajátos és egyedül ott elindult koncentrációs folyamatokból, amelyek ott a várossá fejlődés bevezető lépcsőfokai voltak. A tiszai fellendülés közvetve az ebből, az Urukkorszakot megelőző civilizációs folyamatból kiinduló és hullámszerűen háromnegyed körben terjedő hatássorozatnak volt az egyik közvetett - és itt be is végződő - hullámverése (MAKKAY 1982. 142— 163.). Az akkor rendelkezésre álló ásatási anyagból (a települések méretében és számában megfigyelhető koncentrációs folyamat, a tellek mint alapfokú központok létrejötte, majorságok-tanyák a nagy telepek vonzáskörzetében, az ekés szántás bevezetése, és mások; NB., a rendelkezésre álló adatok azóta sem bővültek jelentősen) a figurális ábrázolások gyakorlati rendeltetéssel alig-alig rendelkező, viszont fejlett és kifejező erejű fajtája szolgált az egyik fő bizonyítékomul. A Körös kultúra, a vonaldíszes kerámiák és a késői neolitikum (tehát a tiszai és lengyeli kultúrák) agyag kisplasztikája főleg nőket ábrázol, nemük határozott vagy gyanítható jelölésével. Esetenként, sőt ritkásan előfordulnak azonban általában igen egyszerű férfiábrázolások is (MAKKAY 1968., MAKKAY 1993.). Ezek a leggyakrabban kisméretű szobrocskák. A tiszai kultúra fellendülésének idejéből azonban a gazdag anyagú és rendkívül fontos Szegvár-tűzkövesi nagy telep 56 leletei között váratlanul egy finoman kidolgozott férfiszobor került elő egy épületből, amely talán szentély volt. Feltételezhető volt, hogy ez a 'férfiú' a jobb kezében tartott sarlóval tényleg egy istenábrázolás: a Sarlós Isten, az Aratás és a Termékenység férfi istene. Amelyet Korek József engedékeny közreműködésével a hatvanas-hetvenes években különböző földmunkákkal megtizedeltek, sőt gyakorlatilag elpusztítottak. 45
