A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor
Makkay János Egész Európában egyetlenegy korabeli vagy akár későbbi őskori párhuzama sincs ennek a trónon ülve ábrázolt istenfigurának! Alakját annak idején a görögök előtti ősvilág jól ismert Kronos istenéhez, és Kronos keleti mitológiai párhuzamain (elsősorban a hettita-hurrita Kumarbi istenalakon) keresztül aNippurban a pantheon fejeként uralkodó Enlil isten ábrázolásaihoz és mitológiai szerepéhez hasonlítottam (MAKKAY 1963., MAKKAY 1964., MAKKAY 1965., MAKKAY 1978B., MAKKAY 1979. 57 ). AzEnlilt ábrázoló, főleg a Kr. e. II. évezred első feléből származó kis szobrocskákon és apró domborműveken az isten nemcsak sarlót, hanem egy baltát is tart a (másik) kezében, mindkettő a hatalom és a termékenység korai szimbóluma volt, legalább a IV. évezred közepén élt Obéid művelődés óta. A „Földnek az Égtől való elválasztása" elnevezésű mitikus cselekmény a Teremtés szimbolikus aktusa volt, amelyet a legrégibb időkre utaló források szerint mind Kronos, mind Enlil (vagy egy neki megfelelő korai istenalak) egy sarlóval hajtott végre: egy éles rézeszközzel Enlil, és egy egészen ősi, újkőkori kőpengés sarlóval Kronos. Az ilyen sarlók fa-, csont- vagy agancstestbe, esetenként állati alsó állkapocsba rögzített kőpengékkel vágtak, és a tiszai kultúra rokonának, a lengyelinek az anyagából ismerünk is egy kőpengebetétes alsó állkapcsot (DOMBAY 1960.205., LXXXII. tábla4.). Az elmúlt három vagy négy évtizedben nem került elő egyetlen olyan régészeti lelet sem, nem bukkant fel olyan forrás vagy forrásértelmezés, amely most szükségessé tenné akkori felfogásom és megoldásom akár csekélyke módosítását is. Sőt! Van olyan új adat, amely megerősíti azt. SzegvárTűzkövesen ugyanis időközben egy másik férfiábrázolás is előkerült, sajnos az engedélyezett lelőhelypusztítás miatt bolygatott helyzetben: ez a trónuson ülő Baltás Istent ábrázolja: jobb vállán egy felnyelezett kőbalta agyagból készült utánzatát hordja (II. tábla 1.; TROGMAYER 1990.). Ezen az új férfiszobron tehát Enlil főisten másik attribútuma látható: a balta, mégpedig nyilvánvalóan egy kései neolitikus férfi főisten kezében. Enlil az egész mezopotámiai panteon ura volt egészen Marduk óbabilóni kori tiszteletéig. Mediterrán és délkelet-európai társa és kortársa pedig az aratás és a termékenység főistene (egyik megjelenési formájában Kronos) volt, egyben a Kárpát-medence és az Észak-Balkán kései neolitikumának legfőbb férfiistene, attribútumaival: az aratósarlóval és a lassan-lassan fegyverré alakuló baltával (buzogánnyal jogarral). A sarló a Teremtést jelenítette meg, a balta az égi (és földi) hatalmat. Uranos-nak Kronos által való megférfiatlanítása (mint a Föld és az Ég elválasztása) jól ismert Hésiodostól {Oeoyovia 154-206). A hettita-hurri párhuzamok két hurri mítoszban maradtak fenn: a Kumarbi-történetben és az Ullikummiénekben (mindkettőben számos mezopotámiai örökséggel). Nagyon röviden: az ősidőkben Alalu volt az égi istenek királya. Kilenc évnyi uralkodás után Anu megfosztotta hatalmától. Újabb kilenc év után azonban Kumarbi -Alalu leszármazottja - öt is megfosztotta hatalmától. Leharapta nemi szervét és lenyelte. Anu férfiassága azonban megtermékenyítette Kumarbit, és magjából született Tesub/Tessub, a Viharisten, aki - akárcsak Zeus Kronost - majd Kumarbit taszítja le a trónról (ez a Kumarbi-történet 1. HOFFNER 1990.40-43.!). Kumarbi bosszúra készül és megteremti £////'£wmm//, a bazalthegy méretű szörnyet a többi isten és Tessub ellen. Az istenek (egészen pontosan Ubelluri) a bölcs £cz-hoz, a mezopotámiai Eridu város istenéhez mennek tanácsért. Ea az alábbi szavakkal fordul a Teremtés utáni első istenekhez: „Halljátok szavamat, ó ősi Égiek, akik ismeritek az ősi igéket. Nyissátok ki az atyáktól, nagyatyáktól ránkmaradt raktárakat.... Hozzátok elő a legelső réz vágóeszközt, amellyel az első istenek elválasztották (elvágták) az eget a földtől. Ezzel fogjuk Ullikummi talpát elvágni a [földtől], akit Kumarbi MAKKAY 1963., MAKKAY 1964., MAKKAY 1965. - eredetileg összefoglaló tanulmányom fejezetei voltak, amelyet 1961-ben írtam. Az Acta Archaeologica akkori főszerkesztője, Harmattá János önkényesen három részre bontotta a tanulmányt és külön cikkekként közölte őket, a mezopotámiai és hettita-hurrita összfüggéseket tárgyaló részeket csak magyar nyelven (MAKKAY 1963., MAKKAY 1965.). Ez nem akadályozta meg abban, hogy néhány év múlva tanulmányt közöljön a korai görög és hettitahurri mitológiai összefüggésekről: HARMATTÁ 1968. 46
