A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Könyvismertetés - Vofkori Mária: Imreh István, Erdélyi eleink emlékezete (1550–1850) társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Teleki László Alapítvány, Budapest és Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999, 372 oldal ISBN 973 9257 56 4, ISSN 0865–3925

Imreh István, Erdélyi eleink emlékezete (1550-1850) nagyra becsült Boér Elek, a gazdasági elméletek történetét kutató Kislégi Nagy Dénes, az erdélyi jogtörténet mélyrétegeibe leásó Bónis György, és figyelhetett a magántanárként időnként Kolozsvárra látogató Bibó István jogbölcseleti kollégiumában hallottakra." (BENKŐ 1999.8.) Akitűnő tanári gárda mellett azonban Kolozsvár az intézményi kereteket is tágabbra nyitotta az egyetem falainál. 1940 után Teleki Pál szorgalmazására megalakult az Erdélyi Tudományos Intézet, az ETI, melynek Imreh István először ösztöndíjasa (1943-1945), majd tanársegéde (1945. október 25.), később pedig aligazgatója lett (1946). Az ETI sok mindenre keretül szolgált, fősége alatt folyt a Venczel József által irányított bálványosváraljai falukutatás is. A bálványosváraljai falukutatás azzal a Venczel Józseffel, aki a monográfia tárgyát, „a falut nemcsak időbeli egységként, hanem jelenbeli összefüggési totalitásként szemlélte" (IMREH 1980.18.), azzal a Venczellel, aki fel volt vértezve a szociológia tudományának teljes kelléktárával, meghatározó volt az ETI berkeiben munkálkodó Imreh István életében. Az 1944-1947 közötti évek azonban háborús és háború utáni évek voltak, olyanok, amelyek nem kedveztek kimondottan a tudományok művelőinek. A tudományos pálya kezdeti szakaszán bármennyire tisztán látszott is a megteendő szellemi út - a történelem megkövetelte, hogy mindenki j árja végig a XX. század kitérőit. Imreh István közgazdász barátaival megszervezte Kolozsváron a Munkások Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezetét, a MÁGISZ-t, amelyet igazgatósági tagokként ők maguk vezettek, és amelynek nem kevesebb volt a feladata, mint a város lakosságának élelemmel, ipari áruval való ellátása, a kereskedelemnek egy szövetkezeti, de korszerű forma felé való irányítása. A MÁGISZ azonban a történelem másik és egyre közeledő kitérőjének köszönhetően nemsokára Victoria névre hallgatott és az Imreh Istvánék terveitől valami teljesen eltérőt, valami egészen mást valósított meg. 1948-ban, a román tanügyi reform után pályája kevesebb kitérővel, áttekinthetőbben alakult tovább. Tanár lett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. A közgazdaságtudományi karon gazdaságtörténetet és statisztikát oktatott, a jogtudomány in pedig jogtörténetet. 1950-től 1959-ig, a különálló Bolyai Egyetem megszüntetéséig a történettudományi karon adott elő egyetemes újkort és legújabb kort. Az egyesített Babe§-Bolyain ugyanezeknek a tárgyaknak volt a tanára, egészen 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig. A közel négy évtizedes oktatói-nevelői pálya hivatásnak bizonyult számára. Jó előadó volt és kitűnő nevelő. Képes volt kölcsönös respektuson alapuló viszonyt kialakítani bármely korosztállyal. Tanítványainak gyerekei, unokái, sok-sok generáció járt „vissza" hozzá szakmai eligazításért vagy sokszor egyszerűen csak emberiért. Az egyetemen eltöltött negyven évnek azonban megvoltak az árnyoldalai, mi több, a sötét oldalai is. Mert olyan volt maga a kor - egy nagy vargabetű -, amely a mindennapok egyszerű gondjaitól, a tudomány magasztosabb útjaiig és céljaiig mindenre rányomta a bélyegét. Imreh István így summázta tárgyilagos szomorúsággal a korszakot: „Jó volt a Bolyain tanárnak lenni. Először a közgazdasági és jogi, majd a történelem karon. S mint a jó bor, idő múltával tisztult, nemesedett ez a mi Universitasunk is. De azt az időszakot is át- meg átszőtte, beárnyékolta a rendszer. Sorsommá vált, de korjelzővé is az, hogy elsorvasztott, megszüntetett intézmények kísértek utamon. AMAGISZ-nál voltam közgazdász, anégy alapító fiatal egyike. Victoria lett és jellegét vesztette. AMóricz Zsigmond Kollégiumot diákok választotta tanárfelelősként igazgattam: megszüntették. Az Erdélyi Tudományos Intézetnek dolgoztam: szétfoszlatták, elenyésztették. A Bolyai-egyetem tanára voltam, annak kapuit becsukták. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szétverése után annak a levéltárát igazgattam, de az is csatolódon, központosítódott, gleichschaltolódott. A munkalehetőségeket ez is befolyásolta, nem csupán a marxi történelemszemlélet uralma." (DÁVID 1999.) Ilyen volt a kor, amelyben Imreh István tudományt mívelt, székely történelemmel foglalkozott - ma már mondhatjuk, mert divatos ez a terminológia - európai módon és iskolát teremtett. Az 1989-es decemberi fordulat után is aktívan részt vett az erdélyi tudományos életben, az Erdélyi MúzeumEgyesület újjászervezésében addig, ameddig ereje engedte. Könyvei jelentek meg, és átvehette azokat 253