A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Ötven éve hunyt el Barzó Endre 9. kép Barzó Endre: Öreg juhász 1943 (papír, kréta 27x26 cm) Jósa András Múzeum (Boros György reprodukciója) Abb. 9 Endre Barzó: Alter Schäfer 1943 (Kreide auf Papier, 27x26 cm), Jósa-András-Museum (Reproduktion von György Boros) a Tihany című olajfestményekkel, & Kapások, az Estefelé, a. Falusi kép, a Krumpliszedők, a Várakozók című pasztellekkel, továbbá a Tanya, a Dombos vidék, az Őszi napsütés, a Kertben, a Magyar falu című szénrajzokkal vett részt. 1942. április 5-19. között, ugyancsak az Új Művészek Egyesülete rendezésében hat olajfestményt - Búcsú, Szentendrén, Március elején, Szegény asszony, Egyedül, Alkonyatkor, huszonegy pasztellt- köztük található a Vasárnap délután, a Szomorúság, a Várakozók, a Naplemente után, a Hazafelé, az Őszi séta, a Krumpliszedők, A szomszédok, a Falusi kép, A tornácon, az Őszi délután, a Dombos vidék című alkotás -, valamint két vízfestményt -Az erdőben és a Találkozó - állított ki.

2 Az Őszi délután című képét a Kultuszminisztérium megvásárolta - tudhatjuk meg a Művészet című folyóirat tudósításából, amely elismeréssel írt róla: „a barna és szürke színek, mélyérzésű, nagytudású, a maga által tört utat biztosan járó poétájának műve" (RÓNAY 1943. 156.). 1944. március 19-én az Almási-Teleki Éva Művészeti Intézetben rendezett kiállításon Ilosvai Varga István, Fónyi Géza, Benedek Jenő, Miháltz Pál festő, valamint Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán és Jálics Jenő szobrász társaságában 29 művel - pasztellekkel, akvarellekkel és szénrajzokkal - szerepelt. A kiállítás sorsát jelentősen befolyásolták a történelmi események; a németek e napon szállták meg az országot. A budapesti kiállítás visszhangja kedvező volt Barzó Endre számára. A Szépművészet című folyóiratban Rónay Kázmér méltatta a közös kiállítást, elismerőleg írt Barzó Endréről: „nem 'keresi', de nagyszerű ösztönösséggel rátalál a táj, azaz bármely látott élmény lelkére. Áhítatos, lelkes átélés minden ecsetvonása. Művei - egy-kettő kivételével - pasztellek, de ezzel a gyöngéd festékanyaggal annyi erőt tud belevarázsolni képeibe, ami még olajfestékes ecsetnek is becsületére válnék. De ezt az erőt magától értetődővé teszi a látottakban való művészi gyönyörködés nemes őszintesége, a kifejezés ihletettsége és keresetlen igazsága." (RÓNAY 1944.139.) Dicsérettel teli az Új Magyarságban megjelent kritika is: „Barzó Endre művészkarakterével évekkel ezelőtt ismerkedett meg a budapesti tárlatlátogató közönség. Kiállított pasztellképein a törékennyé finomodott nagyvárosi művészet igényeivel lép fel. A puha pasztellszínekbe ágyazott formák felbomlanak, légiessé, anyagtalanná válnak. Szegényes, szomorú figurái fantomokká, félelmetes víziókká lényegülnek. Barzó Endre művészegyéniségében lehetetlen észre nem venni azt a részvétet, amellyel a szenvedő embereket ábrázolja. Ezek az érzések adnak tragikus, döbbenetes keretet művészetének." (G.S. 1944.) A kiállított alkotások címét a Magyar Nemezeti Galériában megtalálható Nemzeti Szalon katalógusai őrizték meg. 225