A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Máriás József A tragikus keret nemcsak művészetében, hanem életében is kitapintható. A kiállítás megnyitását követő napokban hazajött; gyógyíthatatlan betegsége miatt elzárkózott a világtól. Z. Szalay Pál a nyíregyházi alkotóművészeket számba vevő írásában 1948-ban Barzó Endrét is „a nagy magyar építőmunka napszámosai közé" sorolta, aki „napsütéses Tuskulánumában élő, de igen szorgalmasan dolgozó művész. Filozófus. Festményein, rajzain mélységes emberi érzelmek, beethoveni muzsika motívumai törnek elő, kompozíciói megrázó erővel hatnak." (Z.Sz.P. 1948.) Mennyire másképp látja a művész utolsó éveit Koroknay Gyula: „.. .ahogy a háború alatt hazajött, s itt élt, azóta sem voltak vidám napjai. 50 éves korában már emberi roncs volt, túl azon, hogy dolgozhatott volna." (K. 1973.) Pedig nem feledkeztek meg róla. „Benkhard, a régi mestere, aki mindig szeretettel gondolt vissza rá, újjászervezte a miskolci művésztelepet s ezt egy kiállítással kezdte, és ezen való részvételre Barzót is meghívta. Néhány képét el is küldte, de személyesen nem ment el. Ekkor már meg is szűnt alkotó művész lenni." (KOROKNAY 1967.109.) Barzó Endre a nyíregyházi Morgó temetőben nyugszik. „A családi sírbolt fekete obeliszkjén az ő neve lett a negyedik." (BÖRCSÖK 2000.35.) 3. Utaltunk arra, hogy, halálát követően Barzó Endre nevét, munkásságát hosszú ideig hallgatás övezte., A múltat végképp eltörölni" szándékozó hatalom, az osztályalapokra helyezkedő művelődéspolitika a hagyományápolást, az elődeink által alkotott értékek megbecsülését háttérbe szorította. A szellemi élet legjobbjai kitartó törekvésének köszönhető, hogy szemléletváltás következett be, hogy nemzeti, polgári értékeink - lassú léptékben, kompromisszumok árán - ismételten teret nyertek a köztudatban, önismeretünk nélkülözhetetlen építő elemeivé váltak. E törekvésnek köszönhető Barzó Endre művészetének újrafelfedezése is. Koroknay Gyula, a 2003 tavaszán elhunyt jeles művészettörténész - amint bevezetőnkben utaltunk rá - „lelkiismereti kényszer"-től indíttatva írta, majd jelentette meg Barzó Endre (1898-1953) című, elmélyült tárgyismeretről, szakmai kompetenciáról és a művész iránt érzett lelki-érzelmi affinitásról bizonyságot tevő, monográfia-értékű tanulmányát a Szabolcs-Szatmári Szemle hasábjain 1967-ben (KOROKNAY 1967.). E közlés rendkívül sokat jelentett a művész kultusza ébresztésében, megalapozásában. A folytatás nem váratott sokat magára. 1969-ben „Soltész Albert lelkesedésének eredményeként sor került (Barzó Endre) gyűjteményes tárlatának megrendezésére a budapesti Nemzeti Galériában és Nyíregyházán." (K. 1973.) A Kelet-Magyarország napi hírben tudósított a fővárosi kiállításról: „Megnyílt Barzó Endre emlékkiállítása szombaton (1969. augusztus 2-án - M.J.) Budapesten a Nemzeti Galériában. A sokáig nyilvánosság előtt nem szereplő nyíregyházi művész már-már feledésbe menő alkotásait a közönség augusztus 25-ig tekintheti meg." (xxx 1969.) A budapesti emlékkiállítás igen gazdag anyagot vonultatott fel: 40 festményt és 41 grafikát. Rendezője: Pogány Ö. Gábor főigazgató; a művész életét és munkásságát F. Mihály Ida művészettörténész ismertette, méltatta. A kiállított képek sorában ott találjuk Barzó Endre legismertebb alkotásait: Nagybányai táj, Diákotthon, Nő fazékkal, Miskolci táj, Országút, Tanya Miskolc mellett, Akt fekete macskával, Falusi utca, Négy jegenye című olajfestményeit; Tihany, Beszélgetők, Nő gyermekkel, Őszi táj, Szobabelső három női alakkal című pasztelljeit (BÖRCSÖK 2000. 34.). A fővárosi megnyilvánulást a nyíregyházi kiállítás követte. „Vasárnap nyílik meg (1969. október 19. -M.J.) Barzó Endre kiállítása. Ünnepélyes keretek között a Nyírségi Ősz programjában (...) a megyei művelődési központ nagytermében megnyitják (...) a szabolcsi Barzó Endre nyolcvan festményéből álló és a fővárosban már korábban bemutatott képzőművészeti kiállítását. (...) Barzó Endre munkásságát és a műveket F. Mihály Ida, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, művészettörténész ismerteti." (xxx 1 969B.) A kiállítás anyaga - amint az újsághírből is kitűnik - azonos volt a budapesti tárlatéval. 226