A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Ötven éve hunyt el Barzó Endre 5. kép Barzó Endre: Országút 1927 (vászon, olaj 48x80 cm) Jósa András Múzeum (Boros György reprodukciója) Abb. 5 Endre Barzó: Landstraße 1927 (Öl aufLeinwand, 48x80 cm) Jósa-András-Museum (Reproduktion von György Boros) Kifinomult festőiség árad a képből." (MURAKÖZI 1989.106.) Ezzel az értékeléssel egybecseng Koroknay Gyula megállapítása is: Barzó Endre Miskolcon festett képein - Benkhard Ágost alkotásaihoz hasonlóan - „gyakori az ősszel, tavasszal, vagy a késődélután megfogalmazott tájkép, mikor az omlós, híg fény valami különös poézist von a bokrok, a fák köré. Barzó tájainak szereplői a természetnek egyébként igénytelen gyermekei, egy jellegtelen útkanyar, facsoport, vagy bokros rét, néhány házzal, amely mellett mindenki érdektelenül megy el. Tájai különös nyugalmat, békét árasztanak, mely tele van költészettel, melynek hangulati szépségére a művész hívja fel a figyelmet. Egy bizonyos felfedezés, egy bizonyos szelídhangú, de mélyenérző természetköltészet Barzó ekkori piktúrája. Az 1927-ben Miskolcon festett Országút című olajképe művészetének egyik elismert és reprezentáns alkotása. (...) Kevés kép van a magyar festészetben, mely színben és vonalban ilyen mesteri módon van megkomponálva, s mely a táj nyugalmában annyi révületet tud érzékeltetni." (KOROKNAY 1967.102-103.) Fentebb jeleztük, Miskolcon kerül kapcsolatba az ugyancsak nagybányai gyökerekből sarjadt KÉVE művésztársulattal, amelynek neve „különböző művészeti ágak és stílusok egybefogására utal és szimbolikus jellegénél fogva a társulat szecessziós irányultságát tükrözi." (PLESZNIVY 1982.282.) Barzó Endre ettől a művésztársulattól kapja az első elismeréseket: 1922-ben a Diákotthon, 1924-ben a Tájkép című festményét a KÉVE Nagydíjával jutalmazták, elismerésképpen 1925-ben a KÉVE tagjai közé fogadták, ami azt jelenti, hogy őt is meghívták a Nemzeti Szalon kiállításaira. A KÉVE 1925. november 29. és december 31. között rendezett XVI. kiállításán Barzó Endre is jelen volt, úgyszintén a művésztársulat által Miskolcon szervezett, 1926. február 28-án megnyílt XVII. kiállításon, továbbá a Benczúr Társaság, a Céhbeliek, a KÉVE (XVIIL), a Magyar Képzőművészek Egyesülete, a Paál László Társaság, a Szinyei Merse Társaság, a Szövetség csoportos részvételével 1927 áprilisában a Műcsarnokban rendezett Tavaszi kiállításon (PLESZNIVY 1982. függelék). 1927 októberében immár országos hírnevű alkotóként látogatott haza, s a Bercsényi utcai családi házban magánkiállításon mutatkozott be szülővárosa közönségének. A Nyírvidék 1927. október 25-i számában megjelent interjú - Beszélgetés Barzó Endre festőművésszel, aki nagy sikerei után rövid tartózkodásra hazaérkezett - tudósított a rendhagyó művészi eseményről, a tizenhárom festményt bemutató házi tárlatról (FRENCH 1927.). A művész válaszai az alkotóműhelybe engednek bepillantani: „Tíz éve festek - kezdi képei között állva Barzó Endre - s mint ma már legtöbben, én is a festészet minden ágában dolgozom. Vannak aktjaim, tájképeim, veszem a témákat a népéletből, sőt megrendelésre portrét is festek. Tanulmányaimat különben a Képzőművészetiben végeztem. Mint festő, a Bécsi 221