A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Máriás József Múzeumot tanulmányoztam. Legutóbb a Szépművészeti Múzeum kiállításán vettem részt." Megtudhatjuk az interjúból, hogy kiállított képei közül a Szeptember utója című képét a Szépművészeti Múzeum vette meg, a Napsütés a völgyben című alkotását pedig Krakkóban is kiállították. A fiatal művész törekvéseiről szólva említi meg, hogy „ma már az irodalmi piktúra megszűnt". Nem részletezi, de szavaiból kiérződik, hogy tovább akar lépni, hogy új kifejezési formákat keres, mintegy előre jelezve azt a fordulatot, amely munkásságában az elkövetkező években hangsúlyozottabbá válik. Párizsba készül. A tervezett út valószínűleg elmaradt. A Szépművészeti Múzeum számára 1929. június 10-én benyújtott életrajzi adataiban (BARZÓ 1929.) minden bizonnyal szót ejtett volna róla. A magyarázatot dr. Szentiványi Gyula múzeumi titkárnak beküldött adatai adják meg: „1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság 'Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíj '-át nyertem." (BARZÓ 1929.) Párizs helyett Olaszországba utazott, ahol a reneszánsz alkotásait tanulmányozta, új művészeti irányzatokkal ismerke-dett. Ez az út megerősítette kísérletező szándékát, „a Benkhard-féle posztnagybányai szellem nem elégítette ki" (KOROKNAY 1967. 104.). Ennek a törekvésnek a gyümölcsei a Ruhateregetők, a Bánya közelében és a Falu vasárnapja című alkotásai. „Barzó itt már nemcsak festő, költő is. Az előző korsza-kának az áhítata, mellyel a világot nézte, emóció lesz, erőt vesz rajta a megindultság. A valóságot már nemcsak leírja, hanem erős érzelmi szálakkal át- meg átszövi. (...) A valóság átalakul: kedvesek a házak, mint a mesében, a fák kecsesen, s kissé érzelmesen magasodnak az ég felé, az emberek is inkább csak jelképek, a fény azonban uralkodik mindenen, elönt, megszépít, beborít mindent." (KOROKNAY 1967. 105.) Hogy mennyire eredményes ez a kísérletezés, leginkább az bizonyítja, hogy a Falu vasárnapja című képét 1929-ben Barcelonában aranyéremmel tüntették ki.„A korszak összegező művének (...) tekinthetjük, mely kontúros foltfelülettel kialakított kompozíciójával, fényittas színeivel még első alkotóperiódusához kapcsolódik, de lebegő könnyedsége, álomittas hangulata a későbbi Barzó-képeket idézi." (MURAKÖZI 1989.107.) A Magyar Nemzeti Galéria könyvtárában megtalálható katalóguskollekciók révén nyomon követhetjük a későbbi évek során Barzó Endre szereplését az Ernst Múzeum kiállításain. Kezdjük mindjárt a legfontosabbal, az 1931 novemberében megnyílt CXXI. csoportkiállítással, amelyen Biai Föglein István, Diener Dénes Rudolf, Jobbágyi Gaiger Miklós és Orbán Dezső festőművészekkel, továbbá Gárdos Miklós szobrászművész társaságában Barzó Endre 26 képet állíthatott ki; közöttük volt a Vihar, a Favágó felesége, a Holdfényes éj, az Önarckép, a December, a Múlt és jelen (6. kép), az Elképzelt város, az Éjféli látogatás, a Táncospár, a Műterem-csendélet, a Rohan a nyár, a Vacsora után, a Bölcsődal, az Alomváros című alkotás. Lázár Béla igazgató - a „forrongó fejlődésük lázában" alkotó fiatal művészekről szólva - méltatta Barzó Endre művészetét: „Barzó Endrét nem egyszer láttuk kiállításokon, mindenkor feltűnt sajátos természetlátásával. Most egyszerre nagyobb gyűjteménnyel jelentkezik s mindenkit meglep majd fantáziája dús és eredeti szárnyalásával, kifejező módjának eredetiségével és látományai gazdag változataival. A világot fantasztikus elképzelésekké írja át. Az ég, a föld, a víz, minden átalakul a lelkében, álomszerű elképzelésekké. Apró alakok népesítik be előtereit, mesealakká válik a szemében minden nagyobb figurája s mindenre gyöngyház tónusának finom fátyolát borítja, mely alatt fény cikázik, égnek a színek, fantasztikummá lesz a felhő s alakjai megnyúlnak, majd összezsugorodnak, most vonal-, majd színhatásokká alakulva át- egy, a formákat mesévé alakító fantáziával megáldott művészt ismerünk meg. Barzó Endre művészi pályája most kezdődik, - képzelete megnyílt és ki tudja mely magasságokig fogja elragadni?" (Az ERNST 1931.) Hasonlóképpen elismerő kritika jelenik meg a Nyugat című folyóiratban is (FARKAS 1931.). A pozitív fogadtatás, az elismerés jeleként kell értékelnünk, hogy a Rátky Zoltán és Stazimir Oszkár szerkesztésében 1932-ben Budapesten megjelent A Magyar Legújabb Kor Lexikona terjedelmes szócikkben ismertette Barzó Endre életét és munkásságát. Alkotásai közül a Rohan a nyár, a Bölcsődal, a Múlt és jelen, a Külvárosi virradat című festményeit említi, utal bel- és külföldi sikereire is (A MAGYAR 1932.25.). 222