A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

In memoriam Csallány Dezső - Németh Péter: Csallány Dezső a múzeumigazgató

Németh Péter ő „csak" 37 téma gyűjtését, feldolgozását vette tervbe: vele szemben elnézőbbek voltak, talán a korára való tekintettel, 10-re redukálták a témaköröket, megjegyezve, hogy „mindenekelőtt terjedjen ki a mezőgazdaság szocialista átalakulásával kapcsolatos vizsgálatokra és, hogy ha a felvett téma időben kiterjedhet a mai időkig, akkor a vizsgálatot feltétlenül vigye végig egész a mai napig és terjedjen ki a felszabadulással beállt változások vizsgálatára is." Az egészből soha nem lett semmi, egyetlen tervben szereplő dolgozat címe nem köszön vissza aNyárády-bibliográfiából. Összességében elmondhatjuk, hogy a pálya szélén eltöltött 9 esztendő után Csallány Dezső korábbi vitalitása mit sem csökkent. 55 második felére a lakáskérdése is megoldódott, a család is Nyíregyházára költözhetett, az 1510 Ft-os múzeumvezetői fizetésből nem kellett már utazásra költeni. S a tervek is lassan beértek: 1959-ben kiállítási épülettel (Felszabadulás u. 6. sz.) bővült a múzeum, a két épület légköbmétere éppen hogy elérte a 6500 légköbmétert, de a 100. évfordulón is arról panaszkodik, hogy a helyszükséglet az országos norma szerint 42000 légköbméter lenne. Éppen az évfordulóra készült írása ad számot a gyűjtemények mennyiségéről: 15 évi működése alatt az állomány hétszeresére nőtt, a szakkönyvtár már 10299 darabból állt, volt a múzeumnak 2057 db-os történeti dokumentációs gyűjteménye is, az állandó kiállításokon kívül 120 időszaki és vándorkiállítás került megrendezésre, a nyíregyházi látogatók száma 30-43 ezer fő között mozgott. Ezzel egyenrangúnak tartja, hogy a nyíregyházi Jósa András Múzeum 195 8-as évvel elindított Evkönyve mellett a Jósa András Múzeum Kiadványai és a Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek ad számot az intézmény, illetve a szervezet munkájáról. Valóban: 1962 - a tanácsi kezelésbe adás - után a nyírbátori múzeum is a szervezet költségvetési része lett, s időrendben haladva: a kisvárdai Vármúzeum, a vajai Vay Ádám Múzeum, a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum, a vásárosnaményi Beregi Múzeum tiszteletdíjas vezetőkkel bővítette a kört. Ugyancsak 1962 után létesültek az emlékházak, emlékszobák: a tiszacsécsei Móricz Zsigmond, a szatmárcsekei Kölcsey Ferenc, a tunyogmatolcsi Zalka Máté (először emlékkiállítás, 1971), a nagykállói Korányi Frigyes (1971), az aporligeti Fedics Mihály nevét viselő emlékkiállítások. Van, amelyik életképesnek bizonyult, van, amelyik nem vált időt állóvá, vagy már nem az Igazgatóság tartja fenn, de alapításuknál fogva Csallány Dezső idejéhez kötődnek. S ha (Nyírbátor miatt) sok túlzás is volt az 1968-as 192814 fős látogatói számban, annyi bizonyos, hogy ebben az időben kezdtek el az emberek, az iskolák múzeumba járni. Ma is sok olyan emberrel találkozom, akik iskolás (általános vagy közép) korukban voltak utoljára pl. a nyíregyházi múzeumban, zömmel ebben az időben. Ehhez persze jó munkatársak is kellettek. Kalicz Nándor 1957 végén aspirantúrája miatt távozott Nyíregyházáról, a helyébe ideiglenesen érkező Makkay János is hamarosan búcsút mondott az intézménynek, s 1965 októberéig a régész állás nem volt betöltve. Azonban a jogi alapképzettségű volt főispáni titkár, majd rajztanár Szalontai Barnabás, a történelmet és teológiát végzett szelíd Makay László Kisvárdáról, az állandóan cigarettázó volt levente-oktató, Gombás András Tiszavasváriból, a csak Rákócziban-Vay Ádámban gondolkodó Molnár Mátyás Vajáról, a népéletet kiválóan ismerő református lelkész, Csiszár Árpád Gergelyiből a vidéki értelmiség azon régi képviselői voltak, akikben az elhivatottság dolgozott, akik mellékállásaikat nem kenyérkeresetnek vagy laza időtöltésnek vették. S a két 56-os (Gombással együtt három) sem volt akárki: Erdész Sándor a minisztériumi leépítés miatt került Jászberénybe, majd onnan eltávolítva Nyíregyházára, Balogh Istvánt pedig 56 vihara repítette át a debreceni Déri Múzeum igazgatói székéből a nyíregyházi múzeumba. Az utóbbiak - mint szakvégzettek - ha gondoltak is arra, hogy nyíregyházi alkalmazásuk csak egy ideiglenes megoldás lesz, tévedtek. Valami itt tartotta őket: Erdészt a kállósemjéni feleség (ott telepedett le, onnan is járt be), Baloghot pedig 1964-ben a levéltárigazgatói kinevezése. Persze ideológiailag erősíteni kellett ezt a kevésbé „megbízható" társaságot: a fél-, majd egész napos adminisztrátor a munkaügyi osztályvezető