A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Székely Zsolt: Kiegészítés Délkelet-Erdély kora bronzkorának relatív kronlógiájához

Kiegészítés Délkelet-Erdély kora bronzkorának relatív kronológiájához Székely Zsolt A Kárpátkanyar által övezett Délkelet-Erdély kora bronzkori fejlődése - földrajzi-természeti viszonyai miatt - Közép-Erdélytől eltérő, sajátos utat mutat. A különböző keleti és déli hatások eredményeként itt új kultúrák születtek, amelyek sokkal inkább kötődnek Moldva és Havasalföld népességéhez, mint a nyugati műveltségekhez. Ezen kölcsönhatások eredménye nyomán a kora bronzkor hamarabb kezdődik itt, mint Erdély középső és nyugati részében. Itt a Zimnicea (ALEXANDRESCU 1974.), Mlajet (ROMAN 1986.), Smeieni (SIMACHE-TEODORESCU 1962.) típusú déli és keleti közösségek betörése nyomán a Cojofeni I. -Kolozskorpád műveltség fejlődése megszakad, míg Közép-Erdélyben ez a kultúra tovább fejlődik. Eugenia Zaharia szerint a zabolai (Zäbala, Kovászna megye,) anyag több olyan elemet tartalmaz, amely a Cernavodä II-Foltes, ti, Ramnicelu, Cosereni kultúrákhoz kötődik (ZAHARIA 1970.), és a Monteoru kultúra alapját képezi (ZAHARIA 1995.). Amikor egy jó pár évvel ezelőtt a Pétre I. Roman által az egész Románia területére érvényes relatív kronológiát (ROMAN 1986. 38.) sikerült - az akkori kutatások eredményei alapján - e vidékre is alkalmaznunk (SZÉKELY 1997.), bizonyos jelenségek magyarázata nehézségekbe ütközött. Az elmúlt évek kutatási eredményei újabb adatokkal szolgáltak és jelentősen hozzájárultak e hiányosságok kiküszöböléséhez. A következőkben ezeket az eredményeket fogjuk bemutatni. 1. Csíkszentmárton (Sánmartin-Ciuc, Hargita megye) 1998 nyarán Csíkszentmártonban, Tankó Magdolna udvarán, ülepítő gödör ásása közben egy kőládás sír került elő. A téglalap alakú, gondosan kifaragott és lesimított felületű kőlapokból készített, 137 x 126 cm méretű kőládába zsugorítva elhelyezett halott medencéje mellett két darab gazdagon díszített, faragott, hasítékkal ellátott csontdísz feküdt, amelyek az elhunyt ruhájának tartozékai voltak (IV. tábla 1-2.). A csontváz mellett más melléklet nem volt (SZÉKELY 2002.40-44.). A felhúzott és leszorított térddel, maga alá húzott lábszárral és feszített lábfejjel fekvő tetem zsugorításának mértéke arra utal, hogy a magas termetű férfit nagyon erősen összekötözték. A csontváz fogsora ép, a bölcsességfogak jól látszanak az állkapocs megritkult csontszövetében. A sír mellékletét képező két ovális csontdísz felületét simára csiszolták, egyik oldalukon hosszan bekarcolt fogazott és cikcakkos vonalakkal, valamint fenyőág motívumokkal díszítették. Hasonló övdíszeket a Suceava megyei (Dél-Bukovina, Ro.) Dolhestii Mari községben előkerült, a gömbamforás műveltséghez tartozó 2. sírban találtak (BERCIU 1960.77-79., DINU 1961. Fig. 5., 6.). A csíkszentmártoni csontdíszek kompozíciója, belső arányossága és faragott mintázata azonos az előbb említettel, csak rajzolatuk különbözik. Eddigi ismereteink szerint a Csíki medencében és az egész Kárpátokon belüli térségben ez volt az első és egyetlen bizonyítéka a gömbamforás kultúra jelenlétének.