A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi magyar királyi 4. honvéd huszárezred parancsnokai (1920–1945)

A nyíregyházi magyar királyi 4. honvéd huszárezred parancsnokai (1920 -1945) Bene János „Nyíregyházát, amióta csak laktanyákban egyesítették a régi hadsereg csapatait, környékének talajviszonyai elsőrangú huszárhelyőrséggé avatták. Nem volt az országban még egy olyan város, ahol a huszár az istállóajtó mellől elindulhatott volna vágtában a világ mind a négy égtája felé - akár a város mellékutcáin át is - anélkül, hogy egy percre lekerült volna a megyét borító homokszmirnaszőnyegről" - írta Nyíregyháza laktanyáiról, katonaságáról az 1930-as évek elején megjelent monográfiában Molter (Marj ay) Keresztély nyíregyházi huszárőrnagy (MARJAY 1931.195.). A két világháború közötti katonapolitikai viszonyok Nyíregyházát valóban komoly katonai központtá avatták, hiszen ebben a városban 1920-tól a II. világháború végéig - pontosabban 1944 október közepéig (a front közeledtével a település katonai kiürítéséig) -nemcsak egy teljes huszárezred állomásozott, hanem itt szolgált a mindenkori magasabb parancsnokságok közül 1928 és 1942 között egy lovasdandár parancsnokság, 1942. október 1-től pedig a magyar királyi honvédség egyetlen lovas seregtestének, az 1. lovashadosztálynak a parancsnoksága is. Az alábbi összeállítás az 1920 és 1945 közötti időszakban a 4. huszárezred parancsnokainak életrajzi adatait szedi sorba, megemlékezve katonai pályafutásuk állomásairól, s azokról - a nem kevésbé lényeges - momentumokról is, melyek révén egy-egy parancsnok a város és a megye társadalmi életében is fontos, sok esetben kezdeményező szerepet töltött be. Dienes-Oehm Tivadar (1922-ig Oehm), vitéz Perlakon született 1871. április 7-én. Apja császári és királyi számvivő altiszt. Vallása római katolikus. Az 5 reáliskolai osztály elvégzése után került a hainburgi hidász hadapród iskolába 1885-ben, melynek elvégzése után 1888. augusztus 18-án a császári és királyi 65. gyalogezredhez osztották be századszolgálatra. Hadapródiskolai minősítése, jó" volt. 1890. október 5-én a császári és királyi 14. huszárezredhez helyezték annak akkori állomáshelyére, Nagymihályba. 1891. május 1-én hadnaggyá, 1895. május 1-én főhadnaggyá léptették elő. Mindvégig a 14. huszárezredben szolgált. 1892-ben ezred equitáción vett részt, elméleti vizsgáját, jó"-ra, a gyakorlatit „megfelelő"-re értékelték. 1901 -ben dandártiszti iskolát végzett „megfelelő" eredménnyel. Németül, ruszinul és franciául beszélt. Századosi kinevezése, 1906. november 1. után a 14/6. lovasszázad parancsnokaként szolgált.