A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi magyar királyi 4. honvéd huszárezred parancsnokai (1920–1945)

Bene János Az I. világháborúba már mint a 14/1. huszárosztály parancsnoka vonult el. 1915. május 1 -én alezredessé léptették elő. A háború idején többször volt helyettes ezredparancsnok, különleges alkalmazású törzstiszt, csoportparancsnok, félezred-, majd ezredparancsnok. A háború utolsó napjaiban - ezredparancsnoka szabadsága idején - ismét ezredparancsnok, s az ő parancsnoksága alatt érkezett haza -teljes rendben-a 14. huszárezred a morvaországi karhatalmi szolgálatból 1918. november 11-én. Akésőbb kiállított, személyéről szóló Gyűjtő-ív tanúsága szerint a háború alatt kelt minősítése szerint „ezredparancsnoknak különösen kiválóan alkalmas" volt. 1914-ben a III. osztályú Katonai Érdemkereszttel, 1915-ben a III. osztályú Vaskorona Renddel, 1917-ben a Lipót Rend lovagkeresztjével, ugyanabban az évben a II. osztályú Katonai Érdemkereszttel tüntették ki, mindegyiket a hadiszalagon a kardokkal. Ezeken kívül a II. osztályú német Vaskeresztet is megkapta. 1918. december 25-én a Nyíregyházán szerveződő 5. magyar huszárezred parancsnokságával bízták meg. Ezt a posztot 1919. február 15-ig töltötte be, majd várható letartóztatása elől Bécsbe távozott. Őrizetbe vételére az 1919 januárbanfebruárban tett nyilatkozatai adhattak okot, melyekben a katonaságnak a politikai élettől, a politizálástól való tartózkodása, a rend bármi áron való fenntartása mellett foglalt állást. Ezek a kijelentések teljes ellentétben álltak a Szociáldemokrata Pártnak a hadseregben való megerősödési és a hadseregnek a politika által való ellenőrzési szándékával. A Nyírvidék tudósítása szerint 1919. január 9-én a nyíregyházi Városháza előtti tömeggyűlésen az alábbiakat jelentette ki Oehm alezredes: „...Erős és tántoríthatatlan nemzeti érzés hatja át a szívünket. Mi nem akarunk pártok katonái lenni, semmiféle párt, cél vagy érdek nem vezérelhet bennünket, mi a magyar haza, a népköztársaság katonái akarunk lenni és minden erőnket a hazának akarjuk szentelni, ennek a százszorosan megpróbált szegény hazának, melynek most jobban mint bármikor, minden igaz fiára szüksége van..." (SZ.N. 1919.) Az 1919. január 30-án kelt, a hadügyminisztérium által feltett kérdőív pontjaira adott válaszaiból kitűnt, hogy a legénységgel - véleménye szerint - a viszonya jó, az új kor szelleméhez tud igazodni, a forradalom kitörése óta sem a tisztikarral, sem a legénységgel, sem a politikai pártokkal súrlódása nem volt, s a további szolgálatát első helyen Nyíregyházán, a második helyen Budapesten kívánja folytatni, mint csapattiszt. Ez volt az ő véleménye, de a fokozott belpolitikai harcban, elsősorban az erősödő kommunista agitáció a leváltására és hadbíróság elé állítására törekedett. Bécsből hazatérte után a Székely Hadosztályban látjuk viszont mint zászlóaljparancsnokot. Az április 26-ai fegyverletétel után ismét bujkálni kényszerült a románok által megszállt területen. 1919 októberében nemzeti felkelést szervezett Szatmár vármegyében, annak sikertelen volta után előbb Siófokra ment, december 10-től pedig Miskolcon, az ott szerveződő Duna-Tisza közi 4. huszárezred parancsnoka. A románok kivonulása után, 1920 tavaszától immár újra Nyíregyházán a 4. huszárezredparancsnoka, 1922. június l-ig. 1920. november 1-én ezredessé léptették elő. 1922-ben főtanácsnok, 1923. szeptember l-jétől vezértanácsnokká nevezték ki és tábornokká léptették elő. 1924. július 1 -én nyugállományba vonult. Addig beosztott tábornokként mint közigazgatási vezető szolgált a debreceni 6. vegyesdandár parancsnokságon. A kormányzó elsők között avatta vitézzé, s vitézi telkét Nyírmeggyesen kapta meg. 1921. július 25-étől haláláig Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye vitézi székkapitánya. 1925-ben Horthy Miklós kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Volt ezredtársaival kezdeményezte a nyíregyházi nagylaktanya előtt a császári és királyi 14. huszárezred turulos emlékművének felállítását, melyet 1926. október 14-én avattak fel.

1 Váratlanul halt meg egy budapesti látogatása alkalmával. Koporsóját hazaszállították és Nyírmeggyesen temették el 1928. február 5-én. Fia, Tivadar szintén huszártiszt volt, a 2. huszárezred őrnagyaként halt hősi halált 1944. október 28-án Kiskunfélegyházán. 1 SzSzBMÖLt V.B.186.VII. 97/1926. 202