A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Dikán Nóra: A volt koalíciós pártok újjáalakulása 1956-ban Szabolcs-Szatmár megyében

A volt koalíciós pártok újjáalakulása 1956-ban Szabolcs-Szatmár megyében létrehozni a parasztság egységes érdekvédelmi szervezetét, a Parasztszövetséget, amely tudvalevőleg az FKgP kudarcba fulladt kísérlete volt 1946-ban. A kisgazdapárti Kiss Sándort, a Parasztszövetség országos titkárát, aki vásárosnaményi származású volt, személyes baráti kapcsolatok is fűzték a Szatmár megyei parasztpárti vezetőkhöz. Mátészalkán éppúgy, mint a parasztpártok országos vezetésében foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy az újjászerveződő Kisgazdapárt és a Petőfi Parasztpárt ne csak szoros együttműködésben politizáljon, hanem egységes parasztpártként jelenjék meg a politikai porondon.

11 Fekete Ferencnek és dr. Bereczky Bélának a párt budapesti országos központjával is sikerült kapcsolatot teremteniük ezekben a napokban.

12 1947-ben Szatmár-Bereg megyében a szavazók még mindig 40%-a adta voksát a Kisgazdapártra, s a választásokat követő kilenc év után az FKgP szavazóbázisa, sőt talán még az „aktívahálózata" is a szatmári részeken szinte háborítatlannak tűnt. Erre a potenciálisan még 1956-ban is létező személyi bázisra és könnyen életre kelthető szervezeti struktúrára támaszkodott Fekete Ferenc és dr. Bereczky Béla, akik a mátészalkai járásban a községi forradalmi bizottságok szervezését felhasználták arra, hogy a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség volt helyi vezetőit is megkeressék. Egyben kapcsolatokat kerestek a fehérgyarmati, csengeri és vásárosnaményi járások forradalmi bizottságaival, főként Mátészalka megyeszékhelyi státusának visszaállítása, de a pártszervezés ügyében is. November 2-án a fehérgyarmati járási forradalmi bizottság alakuló gyűlésén Szabó István Szatmár vármegye volt kisgazdapárti főispánja, a járási forradalmi bizottság elnöke és dr. Bereczky Béla a bizottság titkára is részt vett. Vannak adataink arra vonatkozóan, hogy a járáshoz tartozó 36 község felében (18-ban) az FKgP ekkorra már megkezdte működését, vagy legalábbis megtörténtek az első lépések a párt újjáalakítására. A fehérgyarmati járási forradalmi bizottság a többpártrendszeres struktúrában helyet kívánt adni az MDP-nek, illetve utódpártjának is, de azt meg kívánta fosztani a korábbi egyeduralkodói szereptől. Nagy Gyula gazdálkodó, a fehérgyarmati járási forradalmi bizottság elnöke az 1956. november 1-ei pártközi értekezleten a kommunista párt politikai felelősségéről a következőképpen szólt: „Meg kell mondani, hogy az MDP országos vezetősége a múltban helytelen úton járt és ezért került az ország olyan sanyarú helyzetbe, mint amilyenben jelenleg van. Ennek a helytelen politikának következményeit az MDP jelenlegi vezetőségének is viselnie kell, miután a lakosság legnagyobb része elfordult tőlük és nem akarja látni őket olyan szervezetekben intézkedni, amelyek jelenleg a kibontakozás útját keresik. Ez nem jelenti azt, hogy a Magyar Dolgozók Pártját ki akarnánk rekeszteni a nemzet építéséből, csak annyit jelent, hogy a Magyar Dolgozók Pártja szervezkedési tevékenységét olyan személyek vezessék, akik magukat a múlt rendszerben a nép előtt le nem járatták."( DIKÁN 1993B. 105.) A vásárosnaményi és a csengeri járásokban a pártszervezés elszórt kísérleteiről tudunk ugyan (DIKÁN 1994A. 101., 231., DIKÁN 1994B. 48.),

13 de a szabad választások és a többpártrendszeres politikai struktúra követelése a tömegmegmozdulásokon előrevetítette annak árnyékát, hogy a parasztpártok térhódítása a községekben csupán idő kérdése lesz. 11 Lupkovics György vallomása a Szilágyi László és tsai perben, közli VIDA 1989. 277-285. 12 Fekete Ferenc és az FKgP országos központjának kapcsolatára lásd KELEMEN 1997.120. Dr. Bereczky Béla az FKgP országos vezetőségétől írásbeli felhatalmazást kapott a párt szervezésére. Lásd erre Lupkovics György vallomását, közli VIDA 1989. 277-285. 13 Továbbá Csengersima, Szamosbecs, Komlódtótfalu, Csengerújfalu községekben pártszervezéssel kapcsolatos adatokat lásd: „Szabolcs-Szatmár megyei Ellenforradalmi monográfia", TH V.150375.!