A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József hozzánk beszállani, mert egymagamban ezen szerencsétlen embert az éjjelen át megfékezni képtelennek érzem magamat. Nem akadt vállalkozó szamaritánus. Nagy hanggal esdekeltem a konduktor előtt is, de ennek sem lett egyéb sikere, mint az, hogy Budapestig kettecskén úgy aludtunk mint a bunda, azon külömbséggel, hogy a bunda nem hortyog, mi pedig azt nagyon is megtettük. (JÓSA 1906. 37-38.). A nyolczvanas évek végén kilencz szabolcsi leány habzsolta az erkölcsöket és tudományokat az eperjesi angol kisasszonyok zárdájában. Az én Martha leányom, Komis Ferencznek, Farkas Balázsnak, Kerekréthy Miklósnak egy-egy, Fehér Imrének, Jármy Gyulának kettő-kettő és Dessewffy Gizella. Jön a sürgöny, hogy Eperjesen a nagy tűzvészben nemcsak a zárda égett le, de apáczák és növendékek is oda égtek Rémülve rohantam fel a legközelebbi vonattal. A vidéken lakó szülők későbben értesültek a szomorú esetről mint én. Kassáról másnap különvonatok vitték a kíváncsiakat a rémhelyre. Megtudtam, hogy igazság szerint csakugyan valamennyiüknek oda kellett volna égni, mert egy vakbuzgó apácza, névszerint Neuschwentner kisasszony a kaput bezáratván, és maga köré térdepeltetvén az összes növendékeket, közös imádkozást rendezett, mondván, hogy Isten kezében vagyunk, megfog bennünket menteni. A házi káplánnak azonban több esze volt, mint az elcsavarodott elméjű bigott kisasszonynak és megmentette a butaság által halálra ítélt gyermekeket. A legutolsó perczben kifutott a leányokkal és apáczákkal a szabadba. Kerekréthy Miklós véletlenül Eperjesen időzvén a vonat érkezésekor megnyugtatott, hogy senki sem égett oda és hogy a gyermekek szét vannak osztva Sóváron úri családokhoz... Kerekréthy a saját leányát, én pedig a többi nyolczat pakkoltam fel a tűzvészben megmaradt czókmókjaikkal együtt a legközelebbi vonatra, hogy itthon szétosszam őket szüleiknek. A leányok mind egyforma elegáns ruhában és kalapban voltak. Miskolczra éjféltájban érkeztünk. Na leányok szóljatok, kinek mi tetszik. Egyik theát, másik kávét szürcsölt vagy pecsenyéztek a lehető legjobb kedélylyel, örülvén, hogy a nagy vakáczió ilyen hamar beköszöntött. Egyszer csak oda sompolyog hozzám apinczér és csodálkozva, kérdő hangon megszóllit. - „Ez a sok szép kisasszony mind a tekintetes uré? " -A biz a! mégpedig ikrek! - „ Tyhűlll Ez már aztán igazán nagy Isten áldásai" - A biz a! Az egész váró publikum folyton körül állott bennünket. Bámulták a sok szép bakfischt, de leginkább az „apát". Nem is éreztem soha magamat olyan nagylegénynek. (JÓSA 1906. 40-41.) Láttam a felső-ausztriai gyönyörű tavakat, a Bodeni, Garda, Balaton tavakat, nem is említve az Ököritót és a nyíregyházi Sóstót, de a Königssee még ezen két utóbbinál is szebb, vadregényesebb. ... Legmélyebb pontján 180 méter, míg a Sóstóé csak egy bakarasz, azért ott mégis olcsóbb a lakás és élelem, mint a Sóstón, mert hát el kell riasztani a közönséget, nehogy a tolakodásban valaki szerencsétlenül járjon. (JÓSA 1906. 168.) ... a múlt század hatvanas éveiben, tehát nem a ... talmi, hanem igazi reális autonóm közgyűlés egyikén, amelyen én is jelen voltam, ...az alispán többek között azt is jelentette, hogy Nyírbakta vidékéről alig lehetett a satnyaság miatt ujjoncokat kapni a nagyhatalom fenntartására, tehát hazánk üdvére is besorozni. Erre a baktai járásorvos, néhai Braun Fülöp, a legkomolyabban azt indítványozta,... hogy Baktára és vidékére fajfelfrissités céljából néhány 374