A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

A civil Jósa század svalizsér (lovas katona) szállásoltassék el, amely indítványra a szavazás nagy hahotából állott. (JÓSA 1906. 166.) Az 1892. évben a tiszai tutajosok cholerát hoztak le hozzánk Máramarosból. Miklós László akkori alispánnal egyetértőleg megnehezítettük a közlekedést a tiszamenti községekkel, daczolva a szabad közlekedést megengedő miniszteri rendeletekkel szemben. Törvényhatóságunk nagy erélyt fejtett ki a járvány korlátozásának érdekében, mégpedig a lehető legjobb sikerrel. Ezért Miklós László királyi tanácsos lett, engemet pedig megkérdeztek, hogy elfogadom-e a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Amire azt feleltem, hogy mint afféle ... függetlenségi kuruc fráter, köszönettel elfogadom, ha ez csupán kötelességteljesítésemnek elismerése és nem elvtagadásnak előlege. El is fogadtam: jelvényét is viseltem sokszor addig, míg Beck, Pittreich és Isten tudja hány ellenségünk Őfelségét ellenünk nem informálta. Nem is viselném addig, míg a nemzet és uralkodó között a mindkét fél létérdekében az egyetértés helyre nem áll. Felmentem tehát Mátyás király palotájába a kitüntetést megköszönni. ... Végre valahára mint aféle huszadrangú koleravitézre, énrám is sor került. A Kállay Poldi frakkjába voltam bújva, Vezsenyi Jani barátomtól pedig klakk-kalapot kaptam, mert ilyen szerszámokat nem tartok. Mikor a tükörbe néztem, majmot láttam magam előtt. Bejelentettek és gyengéden betaszítottak. Őfelsége azon hosszú, zöld posztóval borított asztal mögül sietett ruganyos léptekkel elébem, mely ezen nagy szobának egyetlen bútorát képezte. Illendően, de nem komédiás módon, meghajtva magamat: - Eljöttem Felségednek megköszönni, hogy kötelességemnek teljesítéséért a Ferencz József rend lovagkereszjével kitüntetni kegyeskedett. - Ön dr. Jósa? Szabolcs vármegye főorvosa? Én mindig örülök, ha érdemet elösmerhetek. Hogy áll az egészségügy Szabolcs vármegyében? - Úgy, felséges Uram, ahogy vesszük. - Erre mosolyogva megkérdezte: - Hogyan értsem ezt? - Hát úgy, felséges Uram, hogy a tavalyi, 1892. évi vendégünk, a kolera, az idén nem ismételte ugyan látogatását, de van annál egy veszedelmesebb állandó vendégünk a diftéria. A kolerában egy évben csak mintegy 230 ember halt el, a difteriáiban pedig 1200 gyermek. " A király olyanféle mozdulatot tett, mintha a kihallgatásnak már vége lenne. De miután schwungban voltam, tehát folytattam eként: - Hyeronimi belügyminiszter köszönetet érdemel a nemzettől azért, mert kiküldött két orvost Roux-hoz Parisba, és Behringhez is a diftéria elleni serumnak előállítását tanulmányozni. - De nagyon sok pénzbe kerül ám az! - Felséges Uram, kegyeskedjék megfontolni, hogyha az oltás hatása folytán 600 gyermeknek élete megmaradt volna, nem egyensúlyozná-e ezen eredmény azon néhány lónak gyöngélkedését, amibe a serum előállítása kerül. - Érdemes felette gondolkodni. -Az audienciának vége volt. A minisztériumban most is gondolkoznak afelett, hogy adjanak-e ingyen-serumot szegénynek, gazdagnak. Kötelezővé tegyék-e törvényalkotással az oltást, és dijazzák-e ezen oltásokért - á la himlő oltás - az orvosokat. Addig befog még telni néhány temető. (JÓSA 1906. 121-124.) 375