A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Dikán Nóra: A volt koalíciós pártok újjáalakulása 1956-ban Szabolcs-Szatmár megyében

kértek az FKgP volt országgyűlési képviselőitől - akiket 1956-ban is vezetőjüknek tekintettek -, hogy mi is legyen a gazdatársadalom teendője. A gyűlés helyének megválasztása nem volt véletlen. A szakszervezetek székháza - ahol összejöttek - a háború előtt a Gazdakör épülete volt, ahová 1945 után a Kisgazdapárt is beköltözött. Az épületet 1949-ben vették állami tulajdonba. A gyűlésen Kosa András és Lupkovics György mellett még Bartha László (a Nemzeti Parasztpárt ideiglenes nemzetgyűlési képviselője, az 1947-es választások idején a Balogh páter vezette Magyar Független Demokrata Párt tagja) mondott beszédet. Bartha 1947-től politikailag közelebb állt a kisgazdákhoz, mint az MKP-vel szoros szövetségben politizáló NPP-hez. Kosa elemezte a forradalom előzményeit, az október 23-a és 29-e között történteket, Lupkovics pedig felolvasta a parasztság pontokba szedett követeléseit, mint a tagosítások során elkövetett túlkapások rendezését, a tsz-szervezés önkéntességét stb. és méltatta a beszolgáltatás eltörlésének jelentőségét. Bartha László inkább az élelmiszerellátással és a mezőgazdasági árak alakulásával foglalkozott. A gyűlés egyfajta megerősítése is volt a kisgazda vezetők által összeállított követeléseknek, s hozzájárult, hogy a városi munkástanács alakuló gyűlésén a parasztság szervezett csoportként tudjon megjelenni. Az október 27-től formálódó nyíregyházi városi munkástanácsba csak a mezőgazdasági élelmiszeripari üzemekből és állami gazdaságokból hívtak be küldötteket. A szervezés még a tanyabokrok tsz-eiben sem folyt, az egyénileg gazdálkodó parasztoknak pedig nem volt érdekképviseleti szervük, akiken keresztül bevonhatták volna őket a forradalmi bizottságok munkájába. Az FKgP volt megyei és városi vezetőinek érdeme, hogy elébe mentek az eseményeknek, s reagálni tudtak a gyorsan változó politikai szituációkra, így kellő számú helyet tudtak biztosítani a parasztságnak mind a városi, mind a megyei forradalmi bizottságban. Október 29-én még folyt a gazdakörbeli gyűlés, amikor tudomást szereztek a városi munkástanács-választásról. A gyűlést félbeszakították és kb. 15-20-an átmentek a városházára Kosa András és Lupkovics György vezetésével. Amikor megérkeztek a gyűlés már a vége felé járt, s az elnöklő Rácz István Kosának azzal adta át a szót, hogy a parasztság képviseletében nyilvánítson véleményt. Kosa felolvasta a Lupkovics György által elkészített követelési pontokat, majd bejelentette, hogy a parasztság támogatni fogja a forradalmi tanácsot, és ígérte, hogy mindent megtesznek azért, hogy a parasztság elegendő mezőgazdasági terméket hozzon a piacra és hogy változatlan áron árusítson. Majd a gyűlésre jött parasztok maguk közül képviselőket jelöltek a városi munkástanácsba. Az ugyancsak október 29-én zajló Megyei Nemzeti Bizottság alakuló gyűlésén a szervezők már a parasztság részvételére is számítottak, de korántsem azokra, akik a Gazdakör épületében tartott gyűlés bázisát alkották. A megyei forradalmi bizottságba ugyanis azoknak az egyénileg dolgozó szegényparasztoknak a delegálásával, akiket a hatalom korábban községi, illetve járási tanácstagnak is kiválasztott, vagy az olyan tsz-elnök jelölésével, aki korábban (1949-ig) a DÉFOSZ megyei titkárságának politikai munkatársa, s egyidejűleg a NPP megyei helyettes titkára volt, a parasztságnak csak egy rétegét célozták meg. S azok szorultak volna ha időlegesen is, de háttérbe, akik a Rákosi-korszakban súlyos atrocitásokat kényszerültek elszenvedni, mégpedig a közép- és a gazdagparaszti réteg. A városi munkástanács-választás befejeződése után többen átmentek a Megyei Nemzeti Bizottság alakuló gyűlésére, ahol Garai Mihály tehetős parasztgazdán (1956-ban tsz-tag) kívül Kosa Andrást és Lupkovics Györgyöt (összesen három volt kisgazdapárti országgyűlési képviselőt) sikerült bejuttatni a Megyei Nemzeti Bizottságba. Sőt Kosa András reszortfelelősi megbízást is kapott, mégpedig a megyei