A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Hegedűs Gyöngyi: Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban (Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna)

Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban (Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna) Hegedűs Gyöngyi Az aprójószágtartás a hagyományos állattartás kisebb, jelentéktelenebb részét képviseli a szakirodalomban (LUBY 1943., MARTHA 1959.), mivel a XX. század közepéig elevenen, szinte változatlanul élt az aprójószág hagyományos tartása minden kis gazdaságban (BENCSIK 1971.). Igazi falusi udvar ma sem képzelhető el baromfik nélkül, ahogy a városi ember nevezi az aprójószágot (LUBY 1937. 203.), miközben az ország legnagyobb részén aprómarha, Erdélyben majorság, aprómajorság a neve (PALÁDI KOVÁCS-DIÓSZEGI 1977. 225.). A vizsgált területen aprólék elnevezéssel illetik a háziszárnyasokat. Egy tiszadorogmai adatközlő (idős nő) szavaival élve: ,JVagyon szegényes az udvar, ha nincs rajta egy aprólék se így falusi viszonylatban" (K. F.) Az aprójószággal mindig a gazdasszony foglalkozott. Az állattartásban az asszonyi munkának kisebb jelentősége, másodrendű szerepe volt, így aztán a baromfik az értéktelenebb háziállatok közé számítottak (KATONA 1949. 164.). Pedig az asszonyok ebből elégítették ki a család hús- és tojásfogyasztási igényét, kacsa- és libazsírt készítettek, párnákat, dunnákat tömtek eladó lányuknak, piacra is vittek belőle, és - ha nagyon.ügyesek voltak - még a ruházkodásra is jutott a befutott összegből (Kiss 1925. 148-149.). Kiss Lajos szerint - aki a hódmezővásárhelyi aprójószágtartást dolgozta fel - az asszonyok munkája ősibb, mint a férfiaké (Kiss 1925. 148.). Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a „lábasjószág" tartásához fűződő hiedelmek hamarabb kihalásnak indultak (KATONA 1949. 165.), míg az aprójószágok tenyésztéséhez fűződő szokások és babonás hiedelmek jóval tovább éltek. Csak az átalakult gazdasági helyzetben, a tsz-ek megalakulása után kezdtek a feledés homályába tűnni, amikor megjelentek a bojler csirkék, az előnevelt baromfik, a tápok. A baromfikról a múlt század végén gazdasági folyóiratokban születtek írások, újságcikkek, amelyekben a hatékonyabb tenyésztést elősegítő jó tanácsokat fogalmaztak meg,

1 korábbi időszakból kéziratos levelekben, összeírásokban fordulnak elő adatok a témához kapcsolódva. Az aprójószágtartás néprajzi értékelése e század közepén jelent meg, újabban gazdaságföldrajzi írások foglalkoznak vele (MÁRTON 1959.). 1 FALUSI GAZDA 1857-1867.