A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József Mint unokája írja: „az akkori megyei tisztviselők nemfizetésért, hanem ambitióból szolgáltak, vidéken, birtokukon laktak. Többnyire csak a két hétre is terjedő sedriákra, őszi-tavaszi megyei közgyűlésekre jöttek be Kallóba. Itt a papokon, a várnagyon és a patikáriusokon kívül alig lakott nadrágos ember. Kallóban akkor fogadó sem volt: ilyenkor 30-40 szálló vendége is akadt nagyanyámnak, s ez bizony anyagilag is teher." (JÓSA 1906. 162.) így Kislétán fogadta, kezelte betegeit Jósa István is 1837-ig, akkor költözött a Bihar megyei nagyszántói nagyobb birtokára, másfél órányira Nagyváradtól. Itt halt meg 1839-ben. A tizennégy gyermek közül a legfiatalabb, Jósa Péter Nagykállóban született 1803-ban. Elütött a család „kuruc" hagyományaitól, erősen konzervatív beállítottságú, aulikus jogász lett és igen magas országos és megyei állásokat töltött be: a nagyváradi kerület első embere, septemvir, udvari tanácsos volt. 1829-től lett felesége Horváth Karolina. Öt gyermekük közül négy leány, András negyedikként született Nagyváradon 1834. november 30-án. Vagyoni jómódban, társadalmilag tekintélyes családi környezetben nőtt fel az egyetlen fiú, aki csak négyéves korától szólalt meg értelmesen. Iskolázása során és később sem jelentkezett nála szellemi elmaradottság tünete, inkább ellenkezőleg: igen fogékony érdeklődésű, könnyen tanuló diák lett. Iskoláit zaklatott körülmények között végezte, mert édesapjának magas bírói funkciójával szolgálati helye is gyakran változott. Ezért Bécsben önálló háztartást is megengedhetett magának és a fiú az apjával járt-élt együtt. 1844-ben kezdte el a középiskolát. Az első két osztály anyagát otthon, Nagyszántón tanulta meg és Nagyváradon vizsgázott. Ugyanígy történt a VI. osztályban. Egyébként ott járt nyilvános iskolába, ott is vizsgázott, ahol édesapja éppen szolgálatát töltötte: Pesten, Pozsonyban, Kassán, majd végül 1852-ben Bécsben, ahol leérettségizett (CSALLÁNY 1958. 10.). Ötödikes diákként Pesten „kezd politizálni", jelentkezik szabadságharcosnak, de túlságosan ifjú kora miatt „eltanácsolják". Édesapja elvei ellenére jelentkezett, de amikor apja tudomására jutott e lépése, most és majd a Bach-korszakbeli nehéz időkben is bölcs tapintattal kezelte fiának kuruckodó hajlamait. Az érettségi után szinte természetes, hogy apját követve a jogászpályára készüljön fel. Be is iratkozott, de 1853-ban váratlanul már a magyaróvári gazdasági akadémián találjuk. Ezt el is végezte: a Széchenyiek nagycenki birtokán volt praktikáns, majd otthon, a nagyszántói 800 holdon hasznosította munkaszeretetét, érdeklődését. Viszont egyénisége nem vonzódott a birtokos társadalom szórakozásaihoz. Sohasem volt és nem lett borissza, szívesen volt társaságban, cigányzene mellett, de a duhajkodás „örömét" sohasem élvezte. Jó céllövő, de a vadászkodásnak, állathecceknek ellenzője. Szerette a női társaságot, kurizálgatott, de nem voltak szoknyavadász hajlamai. Ekkoriban szokott rá az otthoni esztergályozásra, ezt meg is szerette. Élete végéig látta el szórakozás- és pihenésképpen folyamatosan családját, környezetét háztartási kézieszközökkel. Egy ilyen munkálkodása közben szerzett sérülése váratlanul súlyossá vált, hónapokon át válságos állapotban, ágyhoz kötve kényszerült tétlenségre: egy akkori orvosi műhiba fordította figyelmét a szenvedő emberiséget gondviselő orvosi szolgálat felé. Kihasználva a bécsi családi háztartást és biztos német tudását, az osztrák fővárosnak akkor már híressé vált orvosi karára iratkozott be és ott tanult 1860-tól. Közéleti érdeklődése, szervező hajlama is itt bontakozott ki: megszervezte a Bécsben tanuló magyar egyetemi diákság Társaskörét. Tagjai péntek esti összejöveteleken, szórakozások 364