A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

Bene János Sándor

30 hadnagy is. A „névtelen" páncélosok hőstettei pedig örök példaképpen csillognak előttünk. Október 22-én vitéz Major Jenő vezérőrnagy csoportja Mecsebelovka területére zárkózott fel. A támadást a leírhatatlan sár és felázott talaj következtében folytatni már nem lehetett. Az utánpótlás is teljesen lemaradt. A harcban kifáradt csapatok így pár napi pihenőhöz jutottak. Itt, Mecsebelovkán a harckocsi századok ismét a páncélos zászlóalj kötelékébe kerültek vissza, és némi rendezés után, újabb támadásra készen pihentek. A gyorshadtest új feladatként a Donyec nyugati partjának biztosítását kapta, hogy így a német 17. hadsereg csapatait a további támadási célok eléréséhez átcsoportosíthassák. Október 23-tól november 14-ig tehát a gyorshadtest alakulatai Isjum előtt, a Donyec mentén, nagy kiterjedésben védelemre rendezkedtek be. A páncélos zászlóalj Mecsebelovka községben mozgó tartalékként helyezkedett el. Az ellenség állandó erőszakos felderítések közepette igyekezett a kezdeményezést magához ragadni. Repülőtámadások is napirenden voltak, de a magyar honvéd most is kiválóan megállotta a helyét és így az ellenség minden kísérletezése kudarcba fulladt. Nemsokára Isjum környékén is beállott a korai és kemény orosz tél. A nagy hidegek, valamint a gépjárműanyag erős igénybevétele következtében beállott elhasználódás és üzemképtelenség a csapatok ütőképességét és harckészségét nagyban korlátozta. Az anyag és felszerelés kiegészítése és felfrissítése tehát a gyorshadtest alakulatainak kivonását és az anyaországba való visszaszállítását tette szükségessé. November 15-én már meg is kezdődött a gyorshadtest kivonása. A magyar csapatokat németek váltották fel. A páncélos zászlóalj tehát november 17-én megkezdte menetét hátrafelé, Dnyepropetrovszknál átkelt a Dnyeperen és Tritusnovót érte el. Itt a zászlóalj november 26-ig pihent, és a rendelkezések értelmében a vasúti berakodásra vonatkozó parancsot várta. A vasúti szerelvények hiánya miatt a hazaszállítandó zászlóalj két részre osztatott. A kerekes részeknek Vinyicára, a páncélos részeknek pedig Dnyepropetrovszkba kellett menetelniük és megvárni, míg elegendő vasúti szerelvény áll rendelkezésre. Legelőször a kerekes részek kerültek elszállításra és már december 18-án befutottak Nyíregyházára. A páncélos részeknek Dnyepropetrovszkban azonban heteken át várakozniuk kellett, míg végre ők is berakhattak és 1942 évi február hó 1-én megérkeztek a békehelyőrségbe, Nyíregyházára. Ezzel a páncélos zászlóalj öt és fél hónapos oroszországi hadjárata lezáródott. Véres, de mindenkor fényes és diadalmas úton haladtak páncélosaink. Az időjárás viszontagságai, a háború borzalmai megedzették testüket és lelküket. Szívükbe vésődött a messzi idegenben, hogy csak egy Hazánk, egy Magyarország van. Vérük hullott érte a Bug, az Ingül, a Dnyeper, a Donyec vidékén és tündöklő kötelességérzetükkel, lelkes áldozatkészségükkel, halálmegvető bátorságukkal és töretlen harci szellemükkel új babérágat fontak a magyar dicsőség második ezredévének hervadhatatlan koszorújába.

31 30 Thurzó Sándor (Szolnok, 1918. jan. 2. - ??) 1940. júl. l-jén avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, majd Ceglédre a 2. lovasdandár könnyű harckocsi századához vezényelték szakaszparancsnoknak. 1941. máj. l-jétől a rétsági 11. harckocsi zászlóalj szakaszparancsnoka. Megsebesült 1941. okt. 20-án. 1943. máj. l-jén főhadnaggyá léptették elő. 31 A gyorshadtest hazatérése után, a harctéri tapasztalatok elemzése alapján a lovasdandárok páncélos zászlóaljait feloszlatták, tisztikarukat és a legénységet egyrészt az 1942 tavaszán a Don-kanyarba elvonuló 2. magyar hadsereg 30. harckocsi ezredébe osztották be, másik részüket pedig az 1942. okt. l-jén felállított 1. honvéd lovashadosztály felderítő zászlóaljába (páncélgépkocsi századok), valamint harckocsi zászlóaljába (könnyű és nehéz harckocsi századok) sorolták. 326