A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban Bene János Az 1920 júniusában megkötött trianoni békeszerződés Magyarország számára a katonai repülőgépek, vegyi fegyverek mellett a páncélozott harcjárművek hadrendben tartását is megtiltotta, s a rendelkezések betartását egy állandóan Magyarországon állomásozó antantbizottság ellenőrizte. A magyar hadvezetés azonban mindent megtett az önálló páncélos fegyvernem megteremtésére, a meglévő páncélgépkocsik elrejtésétől, a rejtetten, a rendőrség kötelékében működő páncélos alakulatok szervezéséig. A látszólag a Belügyminisztérium alá rendelt Rendőrújonc Iskola (RUISK) páncélgépkocsi osztálya képezte a későbbi magyar páncélos fegyvernem alapját. Az antant ellenőrzés megszűnte után, az 1920-as évek végétől meggyorsult a fejlesztés üteme. A gépjármű park kialakításához kapóra jött, hogy 1933-ban a Magyarországgal baráti viszonyban lévő Olaszország felajánlotta, hogy itt is bemutatják az új CV-33-as (Carro Veloce - gyors harckocsi) jelzésű FIAT Ansaldo kis harckocsijukat. A mintapéldány 1934 júniusában érkezett Magyarországra és a bemutató után teljes mértékben elnyerte a magyar szakemberek tetszését. A Haditechnikai Intézet javaslatára az Ansaldokat 1935-ben 35. M. (mintájú) kisharckocsi néven rendszeresítették a magyar királyi honvédségnél és 150 darabot rendeltek a torinói gyártól (BONHARDT-SÁRHIDAI-WINKLER É.N. 17.). Ezek a harckocsik 1935 szeptembere és 1936 decembere között érkeztek Magyarországra. A 3200 kilogramm súlyú járművet 2 személy kezelte. Az egyik a vezető, a másik a lövész, aki a két db 8 mm-es Gebauerikergéppuska tüzét irányította (BONHARDT-SÁRHIDAI-WINKLER É.N. 54-55.). A későbbiek során ezekből a kisharckocsikból 18 db (16+2 tartalék) került Nyíregyházára, s ezekből állították fel a nyíregyházi 1. lovasdandár kisharckocsi századát. Az 1930-as évek végére a haderő fejlesztése jelentősen felgyorsult. A győri fegyverkezési program meghirdetése, majd Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése után immár nyíltan lehetett új fegyverzetet vásárolni, laktanyákat építeni. A honvédség mennyiségi és minőségi fejlesztésével, az új alakulatok felállításával Nyíregyházán is jelentős honvédségi beruházások történtek. Az itt állomásozó 1. lovasdandár-parancsnokság alárendeltségébe tartozó kisharckocsi század és a lovas-légvédelmi gépágyús üteg részére a régi huszárlaktanyában (a nagylaktanyában) egy legénységi épületet és három istállót építettek Kántor István és Sarló László budapesti építészek tervei alapján. A négy századot befogadó legénységi épületben kapott helyet az új felszereléssel és lövegekkel ellátott 4. huszárüteg is, amely a 4. huszárezred parancsnoksága alá tartozott. A dandárközvetlen 1. lovas-híradó század részére a város piacterén álló régi, a városi fogatoknak helyet adó ún. Bundi épületet alakították át. A 3. gépvontatású könnyű tüzérosztály a Hímesben lévő volt csapatkórház épületeit kapta, megfelelő átalakítás és új építkezések után.