A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

A spiritiszták a Berecz János által megalakított gyülekezetnek. Számuk 1925-re már meghaladta a száz főt.

4 Ezek a tagok korábban mind a református egyház tagjai voltak. A vezető lelkész, Nagy Lajos egyúttal megyei levéltárosként is működött, a hétköznapokat így a megyeszékhelyen, Nyíregyházán töltötte, s csak vasárnapokon és ünnepnapokon tartózkodott Ibrányban, a hívei között. Ez is szerepet játszott az egyházat elhagyók létszámának növekedésében. Amikor a lelkész látta, hogy széled a nyája, segítségért a hatósághoz fordult. A csendőrség is közbelépett, több szektatagot brutálisan bántalmazott, majd bírósági eljárást kezdeményezett ellenük vallásgyalázás vádjával. A járásbíróság azonban fölmentette a több mint 70 vádlottat.

5 Hitelvek, életmód, öltözködés Ezt követően kb. két évig nem háborgatták őket. Ez idő alatt alakították ki hitelveiket, amelynek lényege az élet leegyszerűsítése volt: a legolcsóbb szervezeti keretet biztosítani vallásuk gyakorlásához; a legolcsóbb étkezést, öltözködést megszervezni, minden felesleges kiadást elkerülni. Ezért a szektán belül semmiféle tisztségért nem kaptak fizetést, a régi értelemben vett templomot, imaházat nem építettek, kizárólag magánházaknál gyűltek össze, s a szertartások a Biblia olvasásán és az éneklésen túl másból nem álltak. S mivel fizetést a szektavezetőnek nem kellett biztosítani, közös egyházi épület fenntartásáról nem kellett gondoskodni, a szertartások semmiféle anyagi hozzájárulást nem igényeltek, egyházi adót sem kellett fizetni. Kerülni igyekeztek mindenféle összeütközést az egyházzal összefonódott államhatalommal. A tagok többségének gyümölcsfái, sokuknak szőlője is volt. A községben a hercegi uradalomban éppen ekkor vált termővé a hatalmas területű almás, s az intéző szorgalmazására a helyi hatóság megkövetelte a magánkertek gyümölcsfáinak permetezését. Ez bizony nem kis kiadást jelentett volna a szekta tagjainak. Biblikus magyarázatot találtak a megoldásra: „Mivel, hogy világosan bebizonyosodott, hogy „... aki ha meglát: valamely kívánatosabb eledelt vagy bármely egyéb tárgyat, a kívánság annyira erőt vesz rajta, hogyha még bűnbe, szégyenbe vagy gyalázatba esik is az által, még sem tudja magát fékezni.... így a gyülekezet tagjai a gyümölcs és minden olyan kívánatosabb eledelnek az élvezetét abbahagyták ... ki-ki a saját szőlőjét és gyümölcsfáját kiásta és helyére egyéb veteményt vetett." (KATÓ 1937. 11.) A bor fogyasztásának abbahagyása mélyebb okokat is takart. Az ittas ember meggondolatlan, hősködő. A „keresztényi alázat" kötekedéssé változhat az ital hatására. Ebben az időben még gyakran gúnyolták a szektatagokat - ekkor ragasztották rájuk a spiritiszta (az ibrányiak piritisztának mondták) nevet -, önérzetükben, emberi mivoltukban nyíltan megbántották őket. Öltözködésük is nagyon egyszerű volt. A nők iskolás koruktól kezdve fekete kartonanyagból készítették a ruhájukat. Ez két részből állt: hosszú ujjú, zárt nyakú blúz és földig érő bő szoknya. Hideg időben nagyon olcsó anyagból készült ún. kisujjast, s e fölött nagykendőt (feketét) hordtak. Télen-nyáron - a kislányok is - fejkendővel kötötték be a fejüket, ez is fekete volt. Oregasszonyosan, álluk alatt megkötve viselték. A férfiak sötét, olcsó anyagból készült ruhát viseltek. Ez háromrészes volt: csizmanadrág, lajbi és hűvösebb időben kiskabát. Télen a nőkéhez hasonló, de vastagabban bélelt „kisujjast" viseltek. Sötét kalapot hordtak, télen Berencsi Gyula visszaemlékezései. Hegedűs Dezső tulajdonában volt irat alapján. 285