A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

Márkusné Bodnár Piroska Az ibrányi református egyház kántortanítója a századforduló idején messze földön hí­res ember volt. Mint kiváló tanítót, faluja lakóinak műveltségéért sokat tevőt ismerték. Ő alapí­totta a Művelődési Kört és a könyvtárat is. Ezt a kántortanítót id. Bandár Miklósnak hívták. Rengeteget olvasott. Egyik olvasmánya a spiritizmusról szólt. Az újdonság erejével ható isme­retek hatására behatóbban kezdett foglalkozni a spiritizmus kérdéseivel. Volt tanítványai közül néhányat meghívott magához, és az összejövetelt spiritiszta szeánsz-szerűvé alakította. Az em­bereket nagyon megfogta a misztikum, s az összejövetelek rendszeressé váltak. 1907-ben az egyik ilyen szeánszra áthívták a lelkészt is, aki az ott tapasztaltak alapján feljelentette a Bandár vezette „társaságot" a főszolgabírónál. A főszolgabíró pedig megtiltotta a további összejövete­leket. Ekkor Bandárék azt határozták el, hogy a budapesti spiritiszták segítségével a Belügy­minisztériumból szereznek engedélyt. Mire azonban ez sikerült volna, Bandár tanító rövid be­tegség után 1907-ben meghalt. A spiritizmussal foglalkozók még néhányszor összejöttek más-más helyen, s „lélekidé­zéssel" foglalkoztak. Azonban néhányukban olyan aggály merült fel, hogy tevékenységük el­lenkezik a Bibliában leírtakkal, s netán kárhozatra jutnak haláluk után. Ezért abbahagyták a spiritiszta tevékenységet, s bibliamagyarázattal kezdtek foglalkozni. Vezetőjük Szilágyi Ferenc és Berecz János lett. Egy alkalommal a református lelkész a papi irodában összekülönbözött Berecz Jánossal, s a pap kizavarta Bereczet a helyiségből. Ettől kezdve a bibliamagyarázók abbahagyták a templomba járást, csak magánházaknál jöttek össze, s ezzel kezdetét vette az egyháztól való elszakadási folyamat. Az egyházból való kiválásnak csak felszíni oka volt a dogmák értelmezése körül tá­madt nézetkülönbség. Az igazi ok a kiválni akarók társadalmi és gazdasági mélypontra süllye­désében található. Ibrányban a református egyháznak közel 350 kh földje volt. Ennek egy része lelkészi és kántori javadalom volt, de a nagyobbik részét az egyház tagjai harmados földként kapták meg az egyházi közgyűlés évenkénti döntése alapján. De csak a „hitben hűséges és áll­hatatos", az egyházi adót pontosan fizetők kaphattak harmados földet. Az egyházi adó megfize­tésére nagyon sokan képtelenek voltak. Ennek olyan velejárója is volt, hogy az adót ki nem fi­zetőt törölték a teljes jogú egyháztagok közül: elvesztették szavazati jogukat az egyházi köz­gyűléseken. Teljesen jogfosztottá váltak, mint állampolgárnak sem volt szavazati joguk, mivel nem feleltek meg a választójogi törvényben előírtaknak, s gazdaságilag teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek. Munkát nem kaptak, harmados földhöz nem juthattak, családjuknak jófor­mán betevő falatja sem volt. Ez ellen a helyzet ellen lázadtak az érintettek, s egyházellenes ma­gatartásuknak agrárszocialista megnyilatkozásokkal is hangot adtak. 3 A bibliamagyarázók tevékenységét az első világháború megszakította. A vezető férfi­ak közül egyedül Berecz János maradt a faluban, a többiek elestek, eltűntek a fronton. Úgy né­zett ki, hogy ügyük egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről. Az 1918-1919. évi forradal­mi események rövid időre felcsillantották a reményt a jogfosztott nincstelenekben, hogy mind társadalmilag, mind gazdaságilag emberi életet élhetnek majd. Ez a reményük 1919 áprilisá­ban, a románok bevonulásával szertefoszlott. Az 1920-as évek elején Berecz Jánosnak segítője akadt a szervezésben Szilágyi László­né személyében. Hosszabb ideig csak ketten maradtak távol az egyháztól. Csak 1923-ban csat­lakozott hozzájuk a szomszédban élő Tar-család. A következő évben már 30 személy lett tagja Az Ibrányi Református Egyház presbitériumi jegyzőkönyve 1911-ből. 164. 284

Next

/
Oldalképek
Tartalom