A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Néprajz - Ratkó Lujza: A néptánc tartalmi elemzése
A néptánc tartalmi elemzése tartalom azonban az archaikus gondolkodás analógiás voltából következően sohasem kizárólagos és egysíkú, hanem éppen az analógiák szerteágazó bokra miatt többrétű, összetett, és a létezés több síkjára vonatkoztatva is értelmezhető. Egyik legjobb példa erre a kör, amely az emberiség egyik legősibb alapszimbólumaként a világ minden táján előfordul a legkülönfélébb korszakokban és kultúrákban, méghozzá pontosan meghatározható jelentéskörökben: egyrészt a Nap és a Hold alakjának, valamint az égitestek látszólagos körpályájának megidézésével kozmikus tartalmakat hordoz, ugyanakkor pedig számos olyan, szorosan a kör formájából fakadó jelentés tapad hozzá, amely az egyetemes létezésnek mind a természetfölötti, mind pedig a természeti-emberi aspektusaira vonatkoztatható. Formájának tökéletessége és önmagába zártsága folytán így lehet például a tökéletesség, a védettség és zártság szimbóluma, az egység, egyneműség képi kifejezője, illetve önmagába visszatérő megszakítatlan vonalként a ciklikusan ismétlődő mozgás vagy idő megidézője, s mint ilyen, a végtelenség, az állandóság, örökkévalóság jelképe. (Vö. JANKOVICS 1996., MCCLAIN 1995.) A tánc különböző mozgás- és térformái, koreográfiai jellemzői olyan jól körülírható jelentéstartamok hordozói voltak, amelyek a tradicionális kultúra más területein, leginkább különböző művészeti alkotásokon vizuális jelként jelentek meg. így például a körtánc inherens értelmét éppúgy a körszimbólum fent említett jelentései között kell keresnünk, mint ahogy egy tradicionális művészeti alkotás esetében tennénk; az a tény ugyanis, hogy a körforma nem képi ábrázolásként, hanem mozgással kifejezve jelenik meg, szimbolikáján, jelentésén semmit nem változtat. Alapfogalmak Az alapelvek felvázolása után lássuk, hogyan határozható meg s egyben különíthető el a funkció és a tartalom eddig együttesen használt fogalma. Egy tánc funkciója az a szerepkör, amelyet az adott közösség életében aktuálisan betölt, s amely társadalmi-kulturális közegének, szokáskörnyezetének függvényében változik. A recens táncanyag alapján ennek megfelelően rituális, szertartásos, tánckezdő, mutatványos és szórakoztató-mulatsági funkciókról beszélhetünk. Egy-egy tánc szerepköre, rendeltetése nemcsak korszakonként, hanem - egy korszakon belül - alkalmanként is változhat, például ha különböző szokások vagy közösségi összejövetelek keretében jelenik meg. Ismét a körtáncot említjük példának, amely a nagyböjt időszakában rituális-kultikus rendeltetésű táncként funkcionál, ugyanakkor viszont a fiatalság számára rendezett bálákban tánckezdő szerepet, míg a lakodalmakban avató, a fonókban pedig szórakoztató-mulatsági funkciót tölt be. Ezzel szemben a táncnak az a vonása, amit tartalmaként nevezhetünk meg, nem változó, hanem állandó tényező; ugyanis egy tánc tartalma nem más, mint az a tradicionális alapelv, idea, eszme, amelyet a tánc mozdulatai és gesztusai, térformái és irányai, viszonyainak variánsai a hagyomány szerint inherens módon magukba foglalnak, s amely a mozgás szimbolikus nyelvén keresztül fejeződik ki. A táncnak ezt a belső jelentését a történelmi-társadalmi változók nem érintik, és a tánc pillanatnyi funkciója sem befolyásolja - ez maga a tánc lényege, kvintesszenciája, principiális magja, amelyet születésétől fogva magában hord, s amely elválaszthatatlanul hozzátartozik, mint szóhoz a jelentése. Az énekes női körtánc példájánál maradva a körformának és a körmozgás irányainak tradicionális jelentései akkor is benne rejlenek a táncban, ha e jelentésektől idegen funkciókban alkalmazzák, vagy ha jelentésteliségének tudata teljes mértékben homályba merül.
