A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években
Fábián László eszköze. A borotvát Magyarországon 1442-hen említik először, a Borothowa-Borothwas családnevekben. Eret is ezzel a szerszámmal vágtak. Mai formáját a XVIII. században kapta. Hazánkban először a Sheffieldből (Anglia), később a Solingenből származó borotvát használták. A kés anyaga finom acél. Formái szerint megkülönböztetünk: homorú, félhomorú és franciaélű borotvákat. Ez utóbbi a legalkalmasabb borotválkozáshoz, mert pengéje vastagabb, nem okoz húzó érzést. A borotva nyele készülhet fából, csontból és különféle műanyagokból (VOLSZKY 1978.41.). A mi csengeri parasztlegényeink is ilyen eszközzel kezdték meg a borotválkozás gyötrelmeit. Mert bizony a borotva kezelése valóságos művészet. Gyakran még a tapasztalt mester kezében is megcsúszott. Az első borotválkozás aktusa, ha nem is volt ünnepélyes, de megkülönböztetett esemény volt a legény életében. „Remegett a kezem, ugyí, meg kellett szokni, hogy kell a beretvát tartani, oszt meg a bűr sem szokta meg a kést. Kín vót az első beretválkozás. " 22 „Apám tanítgatott, magyarázta, hogy fogjam, mit csinálj'ak" 2 ^ Bár erre volt ellenpélda is: „Borotválkozni melyiknek hogy kellett, ki 15, vagy 16-17 évesen, saját maga csinálta, akkor nem törődött a szülő vele, szőrös - nemszőrös." 24 Borotvát a már szőrösödő fiúk számára némelykor a szülők vettek a bosnyákoktól a nagyvásárban. De legtöbb visszaemlékező az apja borotvájával kezdte el a „kapirgálást". „..az apáméval beretválkoztan én nagyon sokáig, nem szólt érte, de oszt később mán vettem egyet a vásárba, itt Csengerbe. Szép berakásos nyele vót. " 25 „...Beretvája annak vót, aki szerzett, aki nem szerzett annak nem vót. Oszt egyik a másikét használta." 26 (23. kép) A levágandó borostát elő kellett készíteni a borotvapenge alá, hogy jó puha legyen. Ezt a célt szolgálta a borotvaszappan és a pamacs avagy pemzli. A borotvaszappan rúd alakú, 5-10 cm hosszú, sztaniolba csomagolt szappanfajta volt, amely különlegesen jól habzott. Persze érteni is kellett a hab felveréséhez. A jó hab kemény volt, „megállt magától is". Ám megtette a főzőszappan is szükségből, abból is jó habot tudtak felverni. De ennek eléréshez szükség volt egy jó borotvaecsetre, a már említett pamacsra vagy pemzlire. A borotvaecseteket a boltban vették, de házilag is készítettek. A bodza üreges szárába valamiféle puhább szőrt húztak, a végét ollóval egyenesre vágták, s forró vízben egész puhára főzték. A tátikában, ebben a fémből vagy későbben bakelitből készült, kör alakú, lapos edénykében keverték meg a habot. A borotválkozó felszerelés fontos 23. kép - Abb.23 22 Adatközlő: Kondor Sándor. 23 Adatközlő: Molnár Zsigmond. 24 Adatközlő: id. Komlódi Miklós. 25 Adatközlő: Varga Gyula. 26 Adatközlő: id. Komlódi Miklós. 212
