A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Fábián László megszerezte a leány hajfürtjét, elásta a keresztúton, s ezzel a leányt maga után bolondította. Persze a szerelmi varázslás a leány részéről visszajárt. Ugyanúgy mesterkedik ő is. Ha sikerült a legény hajából orvul lenyisszantania egy tincset, újhold idején kimegy a kertbe, feldobja a hajat a hold felé és elmondja a hagyományos varázsverset: „ Újhold kérlek, kérlek! Adj Jancsinak szerelmet, hogy szeressen engemet — el is vegyen, ha lehet. "Azon múlik az eredmény, hogy a leány a kellő időben végezte-e a bűvölést. Ugyanis a babonás hit szerint van néhány perc, amikor az újhold a növekedésben megáll. Ha a leány ezt az időt eltalálja, a hold kénytelen teljesíteni kívánságát, különben nem növekedhet tovább (RÁTH VÉGH 1957. 31.). Szendrey Zsigmond a harmincas években Szatmár megyében gyűjtött a hajjal kapcsolatos népi hiedelmeket. Ezeket írta: „Leánybabonáik országszerte általánosak. Szeplőre, szemölcsre, fésülködésre és hajápolásra vonatkozóan elsősorban. Például a hajat újholdkor kell egyenlőre vágni, akkor nem molyosodik meg (Milota). A Nagypénteken vágott haj mind kihullik (Panyola). Aki férfikalapot tesz a fejére (Tiszacsécse) vagy talált tűt a hajába, annak elmegy a haja (Mátészalka). A leánygyerek levágott haját az ereszcsorgóba ássák el, hogy hamar nőjön (Opályi). Aki Nagypénteken hajnalban egy fűzfa alatt megfésülködik, annak hosszúra fog nőni a haja (Panyola). A kifésült hajat nem szabad a szemétre dobni, mert a veréb a fészkébe viszi, s mind kihullik a haja (Császló)." (SZATMÁR 1939. 346.) Egy későbbi gyűjtésből származó, hajjal kapcsolatos babonákból is álljon itt egy csokorra való. Ezek egy része a szerelmi praktikák körébe tartozik, más részük pedig befolyásoló jellegű. Úgy is meg tudják rontani a legényt, hogy gatyájának a korcába belevarrják a leány haja szálát (Tiszacsécse). Akik nagyon szerelmesek és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának aprólékját süssék tésztába, és közösen egyék meg. Soha el nem hagyják egymást (Tunyogmatolcs). A régi világban a legény az undorító vagy ellenszenves lány hajából ha ellopott egy szálat s azt éjfélkor egy keresztútnál elvájta, a lány elmaradt tőle, megbolondult (Szatmárcseke). A fiatalokat úgy is össze lehetett házasítani, hogy összesütötték őket. Tésztájukba, süteményükbe - mind a kettőnek - belesütötték az apróra vágott hajat. Azt is hallottuk, hogy a lány szeméremtestének szőrét sütötték bele. Ha ezt valamelyik legény ki akarta védeni, akkor a tálca nem ama oldaláról vette el a tésztát, amelyikkel felé fordították, hanem ellenkező oldalról, a tisztájáról (Fülesd). Egyesztendős koráig nem szabad hagyni levágni a pulya haját, mert akkor rövid lesz az esze. Sőt, a fiúgyermek még tetejében fülfájós is lesz ettől (Kérsemjén). Leánygyermek első levágott haját keréknyomba dobták, hogy hosszú legyen a haja (Cégénydányád). Ha új fésűt veszünk, azzal legelébb a kutyát vagy macskát kell megfésülni, hogy el ne hulljon az ember haja (Tiszacsécse). Csupasz, terítetlen asztalon ne egyél, mert megkopaszodsz (Milota). Akinek a haja hull, mártsa moslékba a végét, s eláll a hullása (Tiszacsécse). A fésűben maradt hajat nem szabad kilökni, mert elviszik a madarak, és mind utánamegy a haj. Tűzbe kell azt dobni. Akinek megázik a haja, annak kárpótlásul utánanő (Tunyogmatolcs). A fésű kölcsönadását meg kell tagadni azon az alapon, hogy a kölcsön fésűnek utánamegy a haj is (Szamoskér). Hajat vágni csak újhold péntekén szabad. Ha a levágott haj a tűzben erős sercegéssel és pattogással ég, annak jele, hogy a gazdája indulatos természetű ember (Fehérgyarmat). (Kiss 1989. 12.) A ifejmosäs" boszorkányozó, elvarázsoló hatásáról már Bornemissza Péter is megemlékezik az ördögi kísértetekről szóló munkájában, amikor a bűbájosokról szólva elmondja, hogy ha valaki meg akar menekülni az apja feddései elől, főzzön meg egy emberfejet s annak 188