A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években A hajjal kapcsolatos hiedelmek - mágikus cselekedetek A hajjal kapcsolatban számtalan hiedelem élt és él máig is. Valamikor azt hitték, hogy az emberi életnek van egy fontos tényezője, az úgynevezett életszellem, s ez a hajban tanyázik. Egyiptomban, Athénban, Rómában az isteneknek áldozták a lenyírt hajat. Buddha a legenda szerint szétosztotta hajfürtjeit hívei között, hogy átruházza rájuk saját életerejét (RÁTH VÉGH 1957. 416.). Inkább érezzük a hajat, bajuszt ruhadarabnak, divatholminak, öltözéknek, mint testrésznek. A haj - ez a természet adta ősi mez - régi korok hiedelmeinek nevezetes tárgya is. Bizonyos hiedelmek tiltják a haj és egyéb szőrzet levágását, mert ebben az egyén megcsonkítását látják. Másrészt a gondozatlan vagy egyébként kellemetlenné váló haj lekötését, lerövidítését a gyakorlati élet követeli (ZOLNAI 1977. 293). „Ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm " (Bírák Könyve 16:17-21.) - ez a bibliai Sámson vallomása feleségének, ki ezt elárulva lenyírta legendás erejét hajában őrző férje haját. Ez a történet lehet az alapja annak a máig élő hiedelemnek, hogy a hosszú haj erőt, hatalmat kölcsönöz viselőjének. Ősi idők óta életerőnek - férfiak esetében a férfiasság jelének - tekintik a dús hajzatot, illetve a bajuszt és a szakállt. Nemcsak a gyengeség jelének, hanem - és ez a gyakoribb - szégyennek is tekintették a haj hiányát. A bibliai időkből jó példa erre Elizeus próféta esete Béthelben, „amikor az úton felfelé méné, apró gyermekekjövének[...] akik őt csúfolják vala, ezt mondván: jöjj fel kopasz... És hátratekintvén és meglátván őket megátkozá őket az Úr nevében " (Királyok Könyve II. 2: 23-24.). A hajfürttel való áldozás a régi görögök különböző szertartásaiban, házassági és halotti rítusaiban is szerepelt, a középkorban pedig a haj megnyirbálása a jogi státusz jelképévé, az alázat, az alárendelt helyzet kifejezőjévé vált. A vallásos keresztények is hajáldozattal demonstrálták függőségüket a legmagasabb égi patrónustól. A fejtetőn kiborotvált haj - a tonzúra - a bűnbánatot jelképezi. A házasságtörő asszonyt hajába vágott csíkkal alázták meg, sőt a kínpadra vonszolt nőt előzőleg minden szőrzetétől megfosztották (FORRAI 1986. 310.). Ismert, hogy a francia partizánok a német megszállókkal kollaboráló vagy jó viszonyban lévő nők haját levágták megszégyenítés gyanánt. Szent István törvénye „szolgaias hajnyírással szégyeníti meg azt a közembert, ki templomban beszélget, az istentiszteletet elmulasztja, ki más szolgálójával visszaél." (ERDÉLYI 1922. 94.). Érdekességképpen olvassunk el egy úgymond „tudományos" bölcselkedést - ám mégiscsak hiedelmet - a hajjal kapcsolatban. Kultsár István írta 7522-ben kiadott Hasznos Mulatságok című könyvében a következőket: „ A hajat úgy látszik nemcsak ékességre, hanem haszonra is alakította a természet, mert a fejet födi és hideg ellen oltalmazza. A szemöldök a lefolyó izzadságtól óvják a szemet, a szempillák a pornak, napsugárnak széles káros befolyását akadályoztatják. Egyébiránt ki ismeri a hajnak minden tulajdonságait. Azon tapasztalás, hogy minden hegyes testek az elektroni folyamot magokba szívják, okot adhatna azon véleményre, hogy a hajak talán azért vágynak a természettől alkotva, hogy ezen folyamot a levegőből a testbe szívják [...] és ki tudja, mi káros a haj elnyíretésének szokása, a bajusznak és a szakállnak leborotváltatása. A fő emiatt kevesebb elektroni folyamot nyer és ennek elme tehetségbe legnagyobb befolyása lehet. Alig hallanánk annyi fog és fülfájó emberről, annyi főfájásról, feledékenységről panaszkodni, ha az ajkat szakáll ékesítené. " (KULTSÁR 1822.

1. 29. 225.) Ha a népi babonákat vesszük szemügyre, ott is találkozhatunk hajvarázslattal. Különösen szerelmi ügyekben van szerepe. Némely vidéken azt hiszik, hogy ha a leány belegabalyodott a legénybe, ez azért történhetett meg, mert a legény „elásta a szöszit" - vagyis