A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években
Fábián László meg. E kémiai szerkezet hő és vegyi hatásra megváltozik, a göndör hajat ki lehet egyenesíteni, ami a négereknél divatos, illetve az egyenes hajat be lehet göndöríteni. De az újonnan növő haj mindig az eredeti tulajdonságait hordozza (SZENDREY 1984.197.). A hajszíneket az egyszerűség kedvéért világos és sötét csoportba oszthatjuk. Magyarországon átlagban a világos hajúak aránya 21,45 %, a sötét hajúaké 78,55 %. A sötét hajúak közül 13,48 % a. fekete, a túlnyomó többség azonban gesztenyebarna. A legkevesebb világos hajú ember a kunok, a székelyek, valamint a Balaton környékén élők között található. A haj színe az Alföldről kiindulva nyugat, illetve délnyugat felé fokozatosan kivilágosodik. A sötétebb hajúak csoportjai észak és északkelet felé is megtalálhatóak. A felnőtt magyar emberre - mind a férfiakra, mind a nőkre - legjellemzőbb a mérsékelten barna, úgymond gesztenyebarna haj. Az egészen világos vagy egészen sötét (fekete) haj egyetlen vidéken sem jellemzi a magyarságot (KISZELY 1978.416.). Csengerben a parasztember fekete, barna, gesztenye és szőke hajszíneket ismer. Ezen alapszínek árnyalatait megkülönbözteti, mert beszél világosbarnáról, bogárfeketéről, és tejfelhajúról. Érdekességképpen megemlítem, hogy Csengerben egy régi cigánycsaládot Tejfelnek hívnak - ez a hivatalos nevük -, s ebben a családban generációk hosszú során át mindig jócskán előfordult igen világosszőke rajkó. „Se nem szőke, se nem barna, az igazi magyar fajta" szokták idézgetni, mint régi megállapítást az öregek. A fekete, erős hajúra azt mondták: „ olyan mint a cigány " vagy, hogy „ szöghajú", a világosszőkére a „ kesely " titulus járt. A szőkéket nem igen kedvelték, mert azt tartották róluk, hogy kényesek - de ez csak a lányokra vonatkozott. Igaz, a visszaemlékezők szinte alig tudtak arról, hogy Csengerben lett volna szőke hajú férfiember, nők is csak ritkán. A hajnak vannak örökletes és külső tényezőktől függő betegségei. Végső soron a haj ápolásánál csak arra lehet törekedni, hogy tisztán tartsuk, esetleg az azt termelő papillát gyorsabb munkára serkentsük (RÉVAI 1912. 9. 318.). A kopaszságról - mint az egyik hajbetegségről - essék szó kissé részletesebben! A kopaszság okának megfejtésén régóta kísérleteznek a tudósok. (Fel is bukkan mindig egy-egy csodaszer.) A kopaszságra való hajlamot valószínűleg a férfihormonok okozzák, tehát ha nem nagy mértékű, akkor nem is kóros. Pápai Páriz Ferencz híres Pax Corporis (A test békéje) című munkájában ekként elmélkedik: „...ez megesik a tápláló nedvességeknek melyek a Hajat a Haj-tövéről nevelik elszáradásáról, megfogyatkozásáról: mint ama száraztó Hagymázban, Orbánczban és egyéb nyavallyákban szokott megesni.' 1 '' K. Mátyus István orvos Ó és Új Diatetika az — az Életnek és Egészségnek fenntartására és gyámolítására 7757-ben kiadott könyvében emígyen ír: „....a férfiak közül minekutána a Venus gyakorlásához serényen hozzáfogtak (!), sokak fejek elein és tetején megkopaszulnak, a mely semmi más állatba nem tapasztaltatik. " Hogy milyen tapasztalásokból szűrte le következtetését Mátyus uram, ez már az ő titka (FORRAI 1986. 207.). A Bibliában is találunk utalást a kopaszsággal kapcsolatban, Mózes III. Könyve 13-ik részében, mely így szól: „hogyhapedig az embernek haja mindenestül elhull az olyan kopasz, tiszta az. Ha pedig valamely embernek elől hull el a haja, az is kopasz, és tiszta az. Hogyha pedig az mindenestől fogva kopaszságán, vagy elől való kopaszságán fej ér verhenyős színű szeplő támad, az nem egyéb, hanem kopaszságán indult poklosság. " Eredetében és szerkezeti felépítésében a haj és az egyéb szőrzet között nincsen lényeges különbség - így a bajuszviselet és -gondozás is témánkhoz tartozik. 186
