A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Havassy Péter és Szent István király tiszteletére. 1516-ban újabb két oltárt emeltek és ekkor 40 napos búcsúban részesült (CSÁNKI 1890. 123-124., ENGEL 1996. I. 265., FÜGEDI 1977. 99., GYÖRFFY 1987. 480., ILA 1944/76. IL 13.; KMTL 1994. 32.). 1549-ben az erősséget Feledi Lesták uralja, úgy tűnik azonban csak zálogban, mert 1552-ben - királyi engedéllyel - 7300 forintért veszi meg véglegesen Parlaghy Lászlótól Ajnácskőt és uradalmát. 1566-ban a törökök elfoglalják a várat, és két év múlva a drinápolyi béke alapján is az oszmánoké marad egészen 1593 novemberéig, amikor sikerül visszafoglalni (MAKSAY 1990. 326., ILA 1944/76. II. 12-13., 87., 92., 98., III. 292., KOVÁCS 1997. 40-54, REISZIG é.n. 500-502, 516, FORGÓN 1909.1.229.). Hegyek között álló mentsvár volt, mely legkorábbi formájában a tűszerű, meredek sziklacsúcs 20x20 méteres platójára terjedhetett ki. Részben sziklába vágott helyiségek és szabálytalan alaprajzú palota volt benne. Stefan Pison szerint kisméretű vár, amelynek falai között csak egy palotaszerű épület állt. Ma várrom a község (Hajnácka) közepén (ENGEL 1977. 93, FÜGEDI 1977. 99, GYÖRFFY 1987. 480, KMTL 1994. 32.). Várnagyok 1344. február 9. Kecsői Étre fia Étre (ENGEL 1996. I. 266.) 1414. augusztus 28 előtt Kis Lukács (Zso. IV. 2399. reg.) 1424. szeptember 19-1425. november 11. Berzevici Pohárnok István (ENGEL 1996. I. 266.) 1434. július 5. Csetneki János (ENGEL 1996. I. 266.) 1442. október 30. Szentmihályi György (MOL DL. 13692.) 1451. június 11. Szentkirályi Bekény Tamás (MOL DL. 14474.) Balog A Balog nemzetség Atfi ágáé. IIa Bálint szerint a vár közvetlenül a tatárjárás után épült. Azonban biztosan csak az állapítható meg, hogy 1301 után az Atfiak csatlakoztak Csák Mátéhoz, sőt a várat is átadták neki, ahonnan ő a király párthíveinek birtokait dúlta. 1323ban a Szécsiek megkapták a rokon Pál és Lukács, valamint Ath és Konrád fiainak hűtlenség miatt elkobzott birtokait, utóbbiaktól a várat a hozzá tartozó falvakkal. A várhegy állítólag régen is az övék volt. 1331-ben a Meleghegyen épített Balog vár és tartozékai - Meleghegy, Bugyik, Szilistye és Ispánmező - felett a Szécsiek és Atfiak megosztoznak úgy, hogy a várat megfelezik. 1357-ben Szécsi Dénes szlavón bán, Szécsi Ivánka asztalnokmester és testvérük, Jakab kezén találjuk a várat. 1360-ban a birtokosztály során a Szécsi család rimaszécsi ágának tulajdonában maradt. 1459-ben a huszitáktól Mátyás király, illetve vezére, Rozgonyi Sebestyén szerezte vissza, aki 12000 forintnyi költsége fejében megkapta a várat. Innentől kezdve birtoklástörténete meglehetősen zavarosnak mondható, mert 1481-ben tartozékainak egy részét a Szécsiek, de a várat Rozgonyi László, majd 1493-ban Rozgonyi László leányai, míg végül 1500-ban ismételten a Szécsiek kezén találjuk. 1460-ban a várhoz tartozott Rimaszécs mezőváros, Dobóca, Szútor, Tihany (?), Bakt, Peszéte, a két Tamási részei, Hacs, Izsép, Újfalu, Cakófalva, Ivánfalva, Balog, Jakóháza, Meleghegy és Váralja, továbbá Perjése, Bugyikfalva, Szilistye, Hrussó, Dobrapatak, Rónapatak és Kőbánya részei (CD. IX: 1. 509, CSÁNKI 1890. 124, FÜGEDI 1977. 103, GYÖRFFY 1987. 484, ILA 1944/76. II. 266, KARÁCSONYI 1900/01. 195, KMTL 1994. 78, REISZIG é.n. 467-468, TELEKI 1852/63. III. 168.). 1540-ben Bebek Ferenc megtámadja a várat, mintegy tízezer forint értéket elrabol és több jobbágyot is magával hurcol. Hat évvel később az Atfiak fosztják ki a várat. 1549-ben a Derencsényi család kezén találjuk, ezt követően a Szécsieké. 1567-ben az országgyűlés 17. törvénycikke kötelezi a megyét a vár megerősítésére, 1578-ban a 27, 1608-ban a 15. törvénycikk pedig végvárnak minősíti (MAKSAY 1990. 326, I. 239, II. 22-23, KOVÁCS 1997. 38-50, REISZIG é.n. 498.). A Rimaszécsről Ratkóra vezető utat zárta le. A vár egykori formája - régészeti ásatás nélkül - már nem állapítható meg. Az 1887. évi katonai térkép a község északi határában jelzi „Balogvár" romjait. Ma rom Vámosbalogtól (Velky Bhl) északra (FÜGEDI 1977. 103, GYÖRFFY 1987. 484, KMTL 1994. 78.). 288