A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez Berény (Hangony-Birinyivár) IIa Bálint szerint 1297-ben említik először és a várat építő Hangonyiak korai, X. század közepére tehető itteni megtelepedése alapján azt állapítja meg, hogy az erősség a X. század második felében alakulhatott ki, azonban kezdetben csak őrhely lehetett, amely a Rimavölgyet ellenőrizte. Fügedi Erik szerint Hangonyi Péter építette 1285 előtt, s a XIII. század második felére helyezi Sdndorß György is. Az 1285. évi második tatárjárás idején Balogi Ivánka fia Miklós ispán megrohanta és elfoglalta, mindent elrabolt belőle 40 márka értékben, Pétert megölte és fiát, Mátét fogságban láncra verve sanyargatta. 1297-ben Máté 140 nemes tanút sorakoztatott fel, akik eskü alatt vallottak Miklós hatalmaskodásáról és károkozásáról. Miklós ispán kárpótlásul Jéne és Uraj falvakat, valamint Rimaszécs részeit adta a Hangonyiaknak. Többé nem említik. Felsőhangony határában állt, kis patak völgyében épült mentsvár volt. Platója 70x25 méter, melynek körvonalát jól felismerhető perem jelzi. Északi és déli oldalról rövidebb sánc is védte a várat. Dobosy László az erősség középső, legmagasabb részén mészhabarcsot és téglatörmeléket talált. Ma helynév (Birinyvár) Hangonytól északnyugatra (FÜGEDI 1977.108., GYÖRFFY 1987.483., 487., HO. 156., 161-162., ILA 1944/76. II. 284., NOVÁKISÁRKÖZY 1999. 330-332.). Berzéte Berzétét Miskolc nembeli Domokos bán fia, Bors comes magtalan halála után 1243ban IV. Béla Ákos nembeli Máté fiainak, Fülöp és Detre comeseknek adta tartozékaival együtt. A várat feltehetően Fülöp vagy fia Lukács építtette. 1291-ben III. András a (Tornai) Tekes fiainak juttatta, de 1293-ban tőlük nővére leánynegyede fejében (Gömöri, más néven Márkusfalvi, illetve Máriássy) Mareus mester szerezte meg. Az interregnum alatt az előbb említett Ákos nembeli Detre fia, Benedek fiai Bebek, Domokos és István újból magukhoz ragadták. 1321-ben Lampert országbíró oklevele említi először a várat. 1327-ben kifejezetten kővárról esik szó, s ekkor felsorolják tartozékait is: Krasznahorka, Körös, Rudna, Szalócháza és Rakoncás (Szénégető) falvak (vö. lejjebb Krasznahorka). Ekkor Márkusfalvi Batiz utódai, a Gömöriek kezén találjuk. A vár és uradalma birtoklásáért évszázados pereskedés indult meg. 1353-ban ugyan megegyeztek és a Gömöriek jogait a Bebekek elismerték, de a Gömöriek kihaltával Zsigmond 1423-ban birtokaikat Bebek Jánosnak adta zálogba. A vár feltehetően elpusztulhatott, mert sem 1423-ban, sem 1430-ban, amikor a király Berzétét Perényi Jánosnak és Imre fiainak adományozza nem esik szó az erősségről. Ezt követően - úgy tűnik - ismét a Máriássyaké lett, mert 1475-ben Máriássy Imre azt állította, hogy a várat (!) Albert király halála után Bebek István foglalta el nagyatyjától, Györgytől. 1489-ben ismételten egy Máriássyt, Istvánt iktatták be Berzéte birtokába. A XVI. századtól az általunk ismert források már nem szólnak a várról. A Pelsőc-Rozsnyó közötti utat zárta le. Az 1854. évi kataszteri térkép a falu mellett keletre „Váralja" helynevet tüntet fel, míg az 1887. évi katonai térkép a falutól délre, a Szilicei-plató kiugró peremén várromot jelöl „Vörösbarát vár" néven. Ma rom Berzéte (Brzotín) déli részén (ENGEL 1977. 69., ENGEL 1996.

1. 278., FÜGEDI 1977. 108-109., GYÖRFFY 1987. 488., ILA 1944/76. II. 107.). Csetnek A mezőváros földesura, a Csetneki család 1378-ban pallosjogot, 1432-ben várépítési engedélyt szerzett. Mint vár a későbbiek folyamán nem játszott szerepet, inkább a birtokos család megerősített lakóépülete volt, itt tartották székhelyüket és innen igazgatták birtokaikat. 1475-ben felsorolják az itt élő familiárisokat, az uradalom kezelő személyzetét, akik közül megyebeliekként megemlíthetjük a Herényieket, Vályiakat és a Beretkei Ravaszokat (ILA 1944/76. II. 152.).