A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Esszé - Ujváry Zoltán: Folklór Móra Ferenc műveiben
A hasonló szórakozások ismertetése között Móra a tréfás népi játékokhoz nagyszerű párhuzamnak tekinthető példát említ a Társaságos víg mulatságok c. karcolatában. Élvezetes mulatságnak tartották, ha valakit „kidanoltak a kosárból". Egy, a játékot nem ismerő személyt beültettek a szoba közepén a „szemetet hordó nagy kosárba, rácsukták a tetejét, és azt mondták neki, hogy addig fognak körülötte danolni, míg csak ki nem ugrik a kosárból". A társaság dalolva járta körbe-körbe a kosarat, majd a kosár tetejére egy fazék vizet öntöttek. A bent ülő csuromvizesen ugrott ki a kosárból. A tréfán a társaság jól mulatott. Ez a beugratós játék - csíkfogás néven - a közelmúltig ismeretes volt a fonókban, lakodalmakban és más népi társas összejöveteleken. Hasonlóan gyakori beugratós népi tréfák közé tartoznak azok a játékok, amelyekben olyan fogadást tesznek, amelyet csak az ajánlattevő nyerhet meg. A követnek jelölt Börcsök nevű szegedi polgár szép ruháját „a nagyeszű Janda sógor" váltig dicsérte, de hibát is talált benne, mondván, hogy Börcsök egymagában nem tudja levetni. A hiú Börcsök méltatlankodik, hogyne tudná ő egymagában levetni. Erre fogadnak. Amikor Börcsök kibújt a gúnyájából, Janda sógor már mondta is: „Nem egymagában vetötte bíz azt kend le, csak velem együtt." így megnyerte a fogadást (Gergely-napi harangszó). Hiedelmek, babonák Népi hiedelmek, babonák, hiedelemtörténetek, mitikus alakokra vonatkozó utalások jelentős számban fordulnak elő Móra írásaiban. Egy hiedelemmonda a fejetlen barátról szól. Azon a környéken, ahol Földhözragadt Jánosék tanyája volt, templomot nem építettek, valamikor vagy ötszáz éve volt, de elpusztult, csak kövek látszanak ki a homokból. A tanyabeliek úgy hiszik, hogy egy fejetlen barát mindennap éjfélkor misézik a templom omladékai közt. Volt aki látta, hogy a halottak, „akik ott alusznak a kövek alatt isten irgalmában, Úrfelmutatáskor mind talpra állnak, hogy leborulva tisztelhessék a szentséget." Aki kint éjszakázik a „templomhegyön" az meghallja az éjféli csengettyűszót és annak „ott a fejetlen barát megmutati... az élete sorát" (Földhözragadt Jánosék 1932-ben). A zárfelnyitásnak több varázsló eljárásmódja ismeretes a népi praktikákban. Egy sajátos magyarázatú változatot olvasunk az Isten áldja meg a tisztes ipart c. karcolatban. Eszerint az ajtó zárába szorult kulcs kijön, ha Szent Özsébet hívják segítségül. A mindenszentek litániáját kell végezni, amely így végződik: „Szent Özséb püspök, könyörögj érettünk!" Hogy miért Szent Özséb? A „litániát" mondó asszony így magyarázza meg: „Azért, mert az lakatos volt, mielőtt püspök lett volna... szegény nagyanyámtól tanultam, hogy azt kell segítségül hívni, ha a kulcs nem akar kijönni a zárból." Az 1880-as évek elején szokatlan égi jelenséget, furcsa tüneményt láttak az emberek az égbolton. A nép úgy vélte, hogy elérkezett a világ vége. Erről Móra hiedelemtörténetet is közöl. Csépán „nem mertek kimenni az utcára a népek, mert addig, míg a pirosság tartott, egy hordó gungorgott végig magától a kocsiúton, s abból valaki azt kiabálta, hogy »tartsatok bűnbánatot«." „Tiszaalpáron egy harcsa kisétált a vízből a partra, ott felágaskodott a feszületen az Úr Krisztus lábáig, háromszor meghajtotta előtte a fejét, és akkor trombitaszó harsant meg..." (Mikor a fény beteg volt...). Móra Szeged árvízi pusztulásával kapcsolatban népi hiedelemre is utal. Erre rajta kívül senki nem figyelt fel, hiszen ez a folklór körébe tartozik és racionálisan semmi köze az árvízhez. A néphit szerint Szent György napján, márciusban a pápa megrázza a szakállát, havat, esőt szór a földre. Szegeden az emberek hiába feküdtek le keresztvetéssel és fohászkodással: „tűztől, víztől, hirtelen haláltól ments meg Uram minket", Gergely-nap éjszakáján 1879. március 12-én egyszerre megérkezett a tűz, a víz és a hirtelen halál. Elvitte a várost. (Gergely-napi harangszó).
