A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Esszé - Ujváry Zoltán: Folklór Móra Ferenc műveiben
Folklór Móra Ferenc műveiben Móra népi hiedelmeket, rítuscselekvéseket különböző összefüggésekben gyakran említ. Ilyen pl. a rostapörgetés. Ez a néprajzi irodalomban rostaforgatás címszó alatt ismeretes. A művelet szerint a rosta kérgébe egy kinyitott ollót szúrnak. Két nőszemély az olló füleibe dugja az ujját. Elveszett vagy ellopott tárgy, jószág megtalálási irányát a rosta elmozdulása mutatja meg. Olykor csak utal egy-egy mitikus alakra, mint pl. a garabonciás diákra vagy a markolábra. Ez utóbbit több helyen említi, valószínűleg gyermekkori hagyományból maradt meg emlékezetében. A Kincskereső kisködmön egyik fejezetében olvassuk: „...gyerekkoromban minden lépten-nyomon hallottam a nevét. Ha apám a kerekítőkést nem találta, vagy a macska elveszett a háztól, vagy a csengettyűkörtéből reggelre egy se maradt a fán, vagy hirtelen elolvadt a hó: azt mind a markoláb vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is azzal magyarázta, hogy a markoláb vitte el a napot." (Miben lakik a magyar tündér?) A palóc néphit szerint nap- és holdfogyatkozáskor a markoláb eszi az égitesteket. A markoláb nevű mitikus lény csak ott ismeretes, ahol palócok élnek vagy ahová palócok települtek. így palóc kirajzás Móra környezetében is lehetséges volt. (A markolábhoz: A gyevi törvény; A magyar paraszt; Hun sírok, hun nem azok...) A ráolvasás Móra idejében is gyakorolt rítusához olvasunk értékes adalékot a Virágnyelven c. karcolatban: „Akinek valamije fáj, arra ma is ráolvasnak a javasasszonyok és a fájós tagot megkenik türöm-olajjal, hogy ne fájjon... Egyformán jó lábtörésről, szívfájásról..." A mondókát „Jézuska nevével kezdik és azon végzik, hogy nyúlháj, daruháj, majd meggyógyul, ha nem fáj." Még néhány hiedelem: „Dunaszéken azt tartják, hogy ha az eke által kivetett kőbaltával fejbeütögeti magát az ember Luca napján, akkor meglátja a föld alatt elrejtett kincseket." {A magyar paraszt.) Ahol kincs van a földben, ott felvetődik a lángja és „amölyik tyúk oda mén kaparni, az kakassá változik" (Kincsásás halottal). „Amelyik galamb koponyából iszik, az nem megy el a háztól" (Mit tud a vajzf). „A gólya szent madár, s távoltartja a háztól a tűzveszedelmet" (Jegyzetek a rétrőt). „Ha a föcskék lent repködnek, eső lösz" (A vadkacsák). Szólások, közmondások, népetimológia Mind a folklór, mind a nyelvtudomány stúdiumai körébe tartoznak a szólások és a közmondások, valamint mindazok a népnyelvi jelenségek, amelyek egy-egy néprajzi csoportban fordulnak elő. Móra írásaiban a népnyelv- és a folklórkutatók dúskálhatnak a tájszavakban, népi terminológiákban, szólásokban és közmondásokban. Ezek Mórát különösképpen érdekelték. Gyakran használ népi terminológiákat, tájszavakat és szólásokat. A Nyelvtanórában mondja, hogy „sokszor előveszem Dugonics András Magyar példabeszédeit - nagyon kedves könyvem... s akárhol lapozok benne, majd mindenütt megértem, pedig már el is múlt száz esztendő". Az egy húron pendülnek közmondásról írja, a Példabeszédekben annyi fordulata van, hogy csak százharmincig győzte megolvasni. Sajnálkozik azon, hogy ma már legfeljebb csak három-négy változata ismeretes. A százharmincból tizenhármat említ: Egy szegen fiiggnek. Egy bakot nyúznak. Egy szelén szelelnek. Egy szérűn nyomtatnak. Egy disznót porzsolnék. Egygügyüt törnek. Egy levet hörpölnek. Egy kilincset rántanak. Egy tányért nyalnak. Egy tornácon faragnak. Egy macskát simogatnak. Egy kézzel tapogatnak. Egy faluban zsidóskodnak, A sajátos, szokatlan, különlegesnek tartott tájnyelvi szavakat Móra gyakran a hozzájuk kapcsolódó néphagyománnyal kiegészítve magyarázza meg. Ezek közül egyik kedves emlékét említem meg. „Az én városomban, Félegyházán, gyermekkoromban voltak olyan kiskunok, akik azt tartották, hogy a pétermacska annál jobban szolgál, mentül büdösebb." Mi is ez a pétermacska} Nem más, mint petróleum. Hogy lett belőle pétermacska} „Mink, kiskunok a telet is telecskének mondjuk, meg a napot is napocskának, sőt az Istent is Istenkének, tehát minden jussunk 549