A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Ratkó Lujza: Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról

Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról Ennek a mélységi dimenziónak a felfedezéséhez és megismeréséhez a szemléletváltás fenti két aspektusán túl további átértékelésekre is szükség van. Mindenekelőtt szakítanunk kell azzal a bevett - bár igazán soha ki nem fejtett - gondolattal, hogy a paraszti kultúra működésében tapasztalható rend és értelem pusztán a funkcionalitás és a praktikum területére korlátozódna, és első lépésként legalább feltételeznünk kell, hogy e kultúra lényege szerint koherens és intelligíbilis. Ha ugyanis ezt a szempontot fel sem vetjük, akkor megfosztjuk magunkat még a lehetőségétől is annak, hogy felfedezzük a jelenségek és dolgok mélyebb értelmét, valódi jelentőségét és értékét. Ezután következhet második lépésként az az értékelő és értelmező munka, amellyel a néprajztudomány régi adósságát törlesztve végre tisztázhatná vizsgálati tárgyának lényegi természetét, valódi mibenlétét. Az értékek hierarchiája E munka során azonban tisztában kell lennünk egy alapvető ténnyel: az értékek és az értékelési szempontok hierarchikus voltával. Az érték ugyanis hierarchikus fogalom, az értékelés pedig mindig hierarchiába rendez. A már fentebb kifejtett két alapkategória, a principiális és az aktuális érték között is karakteres fölé-, illetve alárendeltségi viszony állapítható meg: a principiális érték magasabbrendűsége mindjárt nyilvánvaló válik, ha belegondolunk, hogy egyrészt potenciálisan magában foglalja az összes aktuális értéket, másrészt pedig időtlen és egyetemes tradicionális eszméket hordozván az időbeli változásoktól független; vele szemben az aktuális érték a maga esetleges és változó voltában csak alacsonyabb rendű lehet, mivel mindig a történelmi-társadalmi-gazdasági hatások függvénye, s mindig csak egy adott etnikumhoz, illetve egy adott időszakhoz kapcsolható. A principiális érték tehát két vonatkozásban is fölötte áll az aktuálisnak: egyrészt forrása, hiszen az abszolút értéket, a végső alapelveket képviseli; másrészt támasza, mivel a változékonyságnak állandó, biztos alapot nyújt - s ezzel tulajdonképpen a népi kultúra rendkívül gazdag variabilitása mélyén a koherenciát és az önazonosság folytonosságát is biztosítja.

9 Ebben világosan tükröződik a tradicionális világ alapvető, lényegi hierarchiája: a magasabb szellemit, az istenit, az egyetemest magukban rejtő alapelvek, eszmék felsőbbsége és elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen mindazzal szemben, ami csupán tökéletlen földi megvalósulásuk, szükségképpen alacsonyabb rendű formai kifejeződésük. Minél közelebb van valami a tradicionális kultúra végső vonatkozási pontjához, az Abszolútumhoz, annál magasabb pozíciót foglal el a világban megnyilatkozó isteni eredetű hierarchiában; és minél távolabb van attól, minél kevesebbet képes tükrözni abból, annál lejjebb kerül a dolgok, lények és emberek közti természetes tagozódás skáláján. Ez a tradicionális elv a népi kultúra értékeinek vonatkozásában a következőképpen fordítható le. A legmagasabb rendű értéket a kultúrának azok a megnyilvánulási formái képviselik, amelyekben az archaikus és tradicionális kultúrák alapbázisát jelentő egyetemes emberi Tradíció alapelvei fejeződnek ki. (Ide tartoznak mindenekelőtt azok a - rendszerint vallásossághoz kapcsolódó - kulturális jelenségek, amelyek a szakralitás közvetlen megnyilvánulásai, vagy például az ősi szimbólumokat megőrző húsvéti hímes tojások és tavaszi kapuzós játékok, amelyekben már nem szakralitás, csupán ritualitás érhető tetten.) Ezek jelképisége a fentebb vázolt principiális szemlélet és módszerek alkalmazásával fejthető fel. Az értékesség alacsonyabb fokát képviselik a kultúrának azok a jelenségei, amelyek a tradicionalitásnak nem az alapelvekhez tartozó, hanem másodlagos, kiegészítő aspektusait vagy etnikumhoz kapcsolható történeti elemeit hordozzák. Ezekben a princípiumok már vagy annyira elhalványultak, hogy nyomaik sem mutathatók ki, vagy pedig másodlagos keletkezésűek lévén soha nem is voltak meg bennük; a tradíció eszmeisége jegyében és a tradíció nyelvén 9 A nép természetesen mindig csak az aktuális értéket ismeri - a principiális értékről éppúgy nincs tudomása a szó racionális és informatív értelmében, mint ahogy a fentebb említett analógiában az anyanyelvét jól beszélő kisgyermek sincs tisztában a nyelvben megnyilvánuló szemlélettel, logikával és szabályrendszerrel. Az analizálás, a dolgok mélyén rejlő értelem felszínre hozása és a kultúra működési elveinek feltárása a tudomány feladata. 429