A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez György elfoglalja a várat. Az övé 1441-ben és 1450-ben is, sőt 1456-ban adományként megkapja az erősséget. 1443-ban a husziták elfoglalták, akiktől 1459-ben Mátyás király szerezte vissza. 1467-ben a várat a Serkei Lorántffy család kezén találjuk. 1489-ben összeírják Lorántffy Mihálynak a vár tartozékaiban, azaz Simonyi, Serke, Gede, Gesztete, Léhi, Csókfalva, Dúsa, Détér, Kisgömöri és Gortvakisfalud falvakban lévő részeit. 1494-ben Szécsi Lászlóné, Serkei Lorántffy Anna kijelenti, hogy testvére, Tóbiás a gedei és serkei várakból, valamint a Gedealja, Serke, Simonyi, Gesztete és Feled helységekből leánynegyed fejében őt illető részekre nézve kielégítette. Mindezek, s a Lorántffyak hangos tiltakozása ellenére 1502-ben II. Ulászló a várat és a hozzá tartozó uradalmat Kubinyi Lászlónak, a budai vár udvarbírájának adományozza (CSÁNKI 1890. 125., ENGEL 1996.

1. 316., FÜGEDI 1977. 135., GYÖRFFY 1987. 498., ILA 1944/76.

1. 227., IV. 165., KÁLNICZKY 1982. 102, KUBINYI 1876. 85., KMTL 1994. 231.). 1526-ban Feledi Lesták csellel elfoglalja a várat. Szent Mihály napja táján arra kérte ugyanis Kubinyi Lórántot, hogy kincseit az erősségben helyezhesse el, azonban a hatalmas társzekerekbe ágyúkat és fegyvereseket rejtett, s segítségükkel kiűzte a várból Kubinyit (REISZIG é.n. 494.). Ezzel kezdetét veszi a század végéig elhúzódó pereskedés a Kubinyiak és a Felediek, illetve az utóbbiakkal rokon Lorántffyak között. Ennek ellenére 1550-ben Gersei Pető Gáspár birtokában találjuk a várat, melyet Bebek Ferenc lerohant, felégetett és szétrombolt. IIa Bálint szerint a törökök első nagy betörésének idején, 1554-ben a vár teljesen elpusztult, ugyanakkor más adatunk szerint 1560-ban a török sikertelenül támadta. Mindenesetre 1567-ben az országgyűlés 17. törvénycikke kötelezte a megyét a vár megerősítésére. 1571-ben Gedét elfoglalták a füleki törökök, és a budai basa elrendelte a vár lerombolását, melyről Bél Mátyás így emlékezik meg: „ A törökök... a várba bejutva azon fáradoztak, hogy miután a védművek már át- meg át voltak lyuggatva, és a védők eltávoztak, teljesen lerontsák azt, bármilyen kicsi is volt. Nem csak a földesurainak, a Kubinyiaknak volt ugyanis menedéke, hanem az egész környékbeli sokaságnak is, ahányszor csak veszedelmessé váltak a körülmények, hiszen mindenki idehozta feleségét, gyermekeit és egész vagyonkáját: s ezt tovább már nem remélhették, miután a vár védművei és erődítményei elpusztultak." Az előbb említett hosszas pereskedés után 1594-ben - a már romokban heverő - vár birtokába Kubinyi Benedeket iktatták be (ILA 1944/76.

1. 239, II. 230, KOVÁCS 1997. 38, BÉL 1749. 76, REISZIG é.n. 494, 498.). A Kassa-Rimaszombat közötti nagy út egyik mellékvonalát ellenőrizte. Az 1854. évi kataszteri térkép a községtől nyugatra lévő őrhegy erdőnél >y

Alsó vár allya és Felső vár allya" dűlőket jelez. Engel Pál és Feld István szerint a falu (ma Hodejov) feletti dombon nehezen értelmezhető rommaradványok találhatók (ENGEL 1977. 112, GYÖRFFY 1987. 498, KMTL 1994.231.). Várnagyok 1414. január 22. Bartók (MOL DL. 89725.) 1426. június 2-1427. március 31. Kutasi András fia László (ENGEL 1996. I. 316.) 1429. október 6. Keszi Sandrin fia László és Kálnai Ettre Mihály (MOL DL. 83647.) 1467. január 11. János deák várnagy (MOL DL. 16463.) Gömör A Sajó partján és a más vármegyék felé vivő főútvonalak mentén fekvő Gömör várát Anonymus szerint Árpád honfoglalói szállták meg ugyan, azonban inkább a Szent István által épített határvárak közé sorolhatjuk. Inkább csak erősség lehetett, mert az alacsony domb komolyabb vár emelésére nem is alkalmas. Az erősség egy mesterségesen összehordott 3 ár alapterületű dombon emelkedett, s tulajdonképpen egyetlen, valaha többszintes, megközelítően 2 méter falvastagságú, 10-15 négyzetméter belvilágú toronyból állt, amelyet körárok kerített. Az árok földjét a domb emelésén kívül az árok külső szélén, a Várhegy peremén húzódó sánc magasítására használták fel, melyet azonban nem láttak el - más korabeli ispáni székhelyekkel ellentétben - gerendavázas faszerkezettel. Az ásatások nem igazolták, hogy itt, a Várhegyen 291