A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Havassy Péter állt egykoron a főesperességi templom. A vár és a település központi fekvését igazolja, hogy már az Árpád-korban nagy út vezettett ide Szentkirály (1282), Recské (1286), Keszi (1286), Sálfölde (1286), Harkács (1294) és a Torna megyei Teresztenye (1272) felől (ILA 1944/76. IV. 15., KOVÁCS 1997. 10., GYÖRFFY 1987. 503.). A hely nevét - várföldjeivel kapcsolatosan - 1216-ban említik először. V. István 12701272 között a Kácsik nembeli Simon fiainak Miklósnak és Simonnak adományozta, de 1291ben Simon fiai cserébe átadták sógoruknak, (Máriássy, Gömöri) Márkus fia Batiz ispánnak minden tartozékával és három szőlősével együtt. 1291-1300 között már biztosan itt ülésezik Gömör vármegye hatósága, s a XIV-XV. században többnyire határában zajlanak a nádori közgyűlések. 1294-ben birtokosát, Batiz fia Miklós comest „Gömöri" előnévvel illetik, hasonlóan 1302-ben is, amikor a pápai legátus a szepesi káptalan javainak lefoglalása miatt kiközösíti. 1332-ben papjának éves jövedelmét 16 márkára becsülik, mely mindenképpen városi szintet mutat, hiszen ez az összeg a legnagyobb az összeírt gömöri egyházak között. Ennek halvány jele továbbá, hogy már 1275-ben az otrokocsfalvi nemeseket Gömör „város" szomszédjaiként sorolják fel. Várát 1389-ben és 1392-ben még említik (ADH 1993. 79., 1. reg., 82., 12. reg., GYÖRFFY 1987. 477., 501-503., 508., HAVASSY 2000., CSÁNKI 1890. 125.). Mint láttuk a földvár ispáni székhely és fontos útvonalak őrzője volt. Ma várdomb sáncok nyomaival Sajógömör (Gemer) északi részén. Imola-Bakbányvár Imolától nyugatra található a Bakbányvár nevű hegynyúlvány, melynek végén erdő fedte kis sáncvár található. A kis erődítmény belső területét ma nagyrészt már feltöltődött árok veszi körül. A vár széleit jól kirajzolódó perem jelzi, melynek mérete 28x20 méter, az árok szélessége 8-14 méter. Az erősségről forrásaink nem szólnak, a kutatók szerint jellege alapján azonban középkorinak tekinthető (NOVÁKI-SÁRKÖZY 1999. 334.). Jolsva (Ilsva) IIa Bálint és Fügedi Erik szerint 1243-ban Pelsőc határjáró oklevele már említi a várat, melynek közelében ferricudina (vashámor) is található, s feltehetően ennek védelmére épülhetett. {Györffy György szerint a várra vonatkozó értelmezés téves. IIa Bálint pedig a vashámort, mely a későbbi Ochtina területén fekhetett, itt is és Csetneknél is szerepelteti. Kétségtelen, hogy Ochtina mindkét településsel határos. Mi úgy véljük, hogy Detre vashámora inkább Csetnek 1243-as területéhez tartozott, mert határai ekkor egészen a Kohut-hegyig elnyúlhattak, de a későbbi Ochtinát mindenképpen magukba foglalták.) 1271-ben már nincs meg, mert ekkor a király Jolsvát Murány várával együtt adományozza el Gut-Keled nembeli Miklós országbírónak. 1298 előtt (Tornai) Tekus fia István fiainak tulajdona, de bírság és tartozás fejében, a vadonban lévő lerombolt várával együtt át kellett volna adniuk 300 márka értékben Balog nembeli Ath fia Henrik mesternek úgy, hogy visszaválthatják. Mivel nem fizettek, ezért II. András 1299-ben Henriknek ítélte. 1327-ben Rátót nembeli Loránd fiai szerezték meg (innentől kezdve Jolsvaiak), akik itt tartották székhelyüket, s innen kormányozták a murányi uradalmat. A második várat feltehetően Leusták nádor építette 1396 előtt, bár csak 1421-ben említik először {IIa Bálint tisztázta, hogy a két vár egymáshoz közel, de nem azonos helyen állt), amikor a Lorántffyak tiltakoznak az ellen, hogy Jolsvai György a várat a Pelsőci Bebekeknek elzálogosítsa. 1427-ben Jolsvai György halálával a koronára száll, s Zsigmondtól 1430-ban Borbála királyné veszi zálogba (Fülekkel együtt) 5707 forintért. Zsigmond azonban további 2000 forint fejében a Bebekeknek zálogosítja el. 1435-ben a Perényiek még 3000 forintot kölcsönöznek a királynak, ezért ők kapják zálogba. 1438-ban Erzsébet királyné azt állította, hogy Jolsva és uradalma 6000 forintért a Bebekek kezén volt ugyan, de most az eddigi összeg és újabb 6007 forint fejében Perényi Jánosnak kötötte le élete tartamára. 1453-ban V Lászlótól már új adományként kapja Perényi János, de a király megjegyzi, hogy a javakat a Bebekek tartják 292