A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Természettudomány - Szathmáry László–Guba Zsuzsanna: A magyar honfoglalás kor és a korai keresztény kor átmeneti időszaka az Alföld keleti részén – egy embertani apektus

A magyar honfoglalás kor és a korai keresztény kor átmeneti időszaka az Alföld keleti részén - egy embertani aspektus'' Szathmáry László - Guba Zsuzsanna Honfoglalás kori történelmünk embertani vonatkozású kutatásainak gerince az elmúlt évtizedben elsősorban a X. századi népességek variabilitásának regionális megítélésére terjedt ki. Viszonylag kevés hangsúlyt kapott a X. századi népességek további sorsának elemzése, pedig a tudományos közleményekben már korábban fel-felbukkant a X. és a XI-XII. századi népességstruktúra eltérésének néhány mozzanata. Érdekes módon az első ilyen irányú megfigyeléseket Kralovánszky (KRALOVÁNSZKY 1959.), majd Éry és Kralovánszky (ÉRY-KRALOVÁNSZKY I960., ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1963.) paleoszociológiai munkáiban lelhettük fel. Majdnem harminc év múltán jelentek meg olyan demo-szociológiai tanulmányok, amelyek szemléletükben merítettek e méltánytalanul kevéssé művelt tudományterület kezdeti módszertani eszközkészletéből (SZATHMÁRY 1990., HÜSESZATHMÁRY-GURÁLY 1996., HüSE-SZATHMÁRY 1997.). A teljesség igénye nélkül készült tallózásunkban megemlíthetjük azon tanulmányokat, amelyek a rekonstruált testmagasság értékelésén keresztül vetették fel a két időszak népességének eltérő dinamizmusát (SZATHMÁRY 1976., SZATHMÁRY 1977., SZATHMÁRY 1978/A., SZATHMÁRY 1978/ B.). Éry újabb kutatásaiban e kérdést hasonlóan jelentősnek ítélte (ÉRY 1996., ÉRY 1998.). Kraniológiai téren az újabb eredmények megerősítették azt a korábbi hipotézist (ÉRY 1970., ÉRY 1983., SZATHMÁRY 1977.), hogy az Árpád-kori lakosság zöme nem tekinthető a honfoglalás kori népesség leszármazottjának (ÉRY 1997., SZATHMÁRY 1996., SZATHMÁRY 1997.). Árpád-kori népességeink eredetére vonatkozóan embertani érvek alapján valójában ritkán tudtunk magyarázatot adni. Néha, jobb értelmezés híján a késő avar kori népesség továbbélésével magyaráztuk az eredményeket, habár tudtuk, hogy elsősorban csak a NyugatDunántúlon fellelhető IX. századi emlékek képezhetik - szűk regionális keretek között - ezen megoldás alapját. A Felső-Tisza-vidékén például főként csak a VII-VIII. századi leleteket hasonlíthattuk össze a X. és a XI. századiakkal. Miután a XI. századi leletek mintája mindkét nemben inkább a késő avar koriakhoz állt közelebb, azt feltételeztük, hogy az Árpád-kori népességek arculatát elsősorban a késő avar kori előzmények határozhatták meg (SZATHMÁRY 1996). Hallgatólagosan tehát azzal számoltunk, hogy a VII-VIII. századi autochton népesség a IX. században is valós népesedési tényező volt, és anatómiai arculata a korai Árpád-korra nem változott meg jelentősen. Mint az később kiderült, alaptalannak tűnhet e feltételezés általánosítása. Honfoglalás és Árpád-kori népességtörténetünk folyamatosságának megítélése terén jelentős fordulatot hozott az Istvánovits Eszter által Ibrány-Esbó halmon feltárt 270 sírós XXI. századi temető (ISTVÁNOVITS 1996/A., ISTVÁNOVITS 1996/B.). AZ előzetes embertani elemzésből (SzATHMÁRY-GuBA-IsTVÁNOViTS 1996.) ugyanis kiderült, hogy a X. és a XI. századi temetőrész a lokális topográfiai különbözőség mellett kraniológiailag is jelentősen eltér. Sőt Ibrány X. századi népessége jobban hasonlít a Felső-Tisza-vidék X. századi népességéhez, mint saját XI. századi néprészéhez, amely viszont e régió XI. századához áll közelebb. Úgy tűnt, hogy inkább az egykorúság határozza meg a népességek szorosabb összefüggését a lokális fejlődéssel szemben (1. kép). Kíváncsiak voltunk a késő avar kori előzményekre is. Ezért összeállítottunk egy olyan mintát, amely Istvánovits Eszter Nyíregyháza-Mandabokor lelőhelyen feltárt leletei révén a IX. századot is magába foglaló felső-Tisza-vidéki késő avar kori leletanyagra terjedt ki. *A tanulmány az OTKA 026210. és az MKM 0502/1997 számú pályázat támogatásával készült. 609