A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Dankó Imre: Szabolcsi révek a Tiszán

Szabolcsi révek a Tiszán sem volt; talán akkor fordult a hasáról az oldalára, s tovább aludt. Gazd'-uram aztán jó módba hagyta szekerét, könnyített a járom-szegen, megmondta az asszonynak, hogy le ne szálljon az ülésből. Avval kiment a partra s tenyerét homloka aljához illesztve szétpillantott a határtalan láthatáron. Bezzeg megörült, hogy két-három kocsit is látott közeledni; van legalább oka felkölteni s megsürgetni a révészeket. Dejsz', próbálhatod azt földi! Nem szokott János bá az első szóra hajtani, nem azért magyar ember... Héj, itt vannak-e révészek? kiált be egy hang mely ugy látszik bátrabb torokból eredt, mint a szegény kétüszős gazdáé. Az ám, egész telkes gazda, becsületes nevén Fehér János, az apja bíró is volt, maga is beválnék kékbeli embernek, ha nem a tanyán, hanem benn a városban töltené az év nagyobb részét; három jó lovon jött, egész kocsi-teher gabonát visz eladni a vásárra. -Jöjjenek ki kendtek, kiált be még élesebben; teherrel vagyok, szilajak a csikóim, be nem hajthatok, míg a kompot jól meg nem fogják... Eredj hát no, te, nem hallod, mamlasz; dörmög János bácsi. S a padka mellől fölemelkedik a gazda öccse, a ki révész bojtár, a Pesta. János bá'pedig továbbfolytatja dörmögését, a sok nyughatatlan lélekről, a ki nem tud pihenni, mikor ő még pihenni szeretne. Sebaj. A komp jól ki van kötve lánczczal, a másik sarkán pedig ugyan csak erősen tartja a Pesta, behajthat kend bátran Fehér János gazduram! Nem esik baja sem lova lábának, sem kocsija kerekének Hahó! Ott czammog még egy jól megrakott szénás szekér két kis lovacskával, most ér föl a mart tetejére; ne félj, nem késed el te sem; sem az a kanász, a ki két rideg sertését hajtogatja a vásárra; de még az a bojtár sem, a ki amoda fólebb itatja még a tulkát, s jobban ismeri az öreg révész természetét, mintsem valami nagyon siessen... Mikor végre tele van a komp, s lapos feneke jól elült a vízben, széles orrát alig emeli magasra a vízszínt fölött, s már csakugyan indulni kell: megjelenik az öreg révész is, jó napot kíván kurta szóval az utasainak, rendre járja őket, beszedi tőlük a rév-pénzt, ingerkedik egy kissé a bátyus Icziggel, hogy... s már mikor azt hiszi a társaság hogy indulnak, János gazda leül a komp farára, kihúzza csizmája szárából kurta szárú debreczeni pipáját, 2. kép Lüders: Tiszai komp (NAGY 1870. 227.) Abb. 2 Lüders: Theiß-Fähre (NAGY 1870, 227) 467