A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Dankó Imre: Szabolcsi révek a Tiszán

Dankó Imre kiveregeti nagy tempóra, leakasztja gatyája korczáról a piszkos kostököt, melynek sallang/ára van kötve - kis zacskóban - az aczél, kova, tapló, jó zsíros friss dohánnyal keményen meggyömöszöli a kis pipát s nagy csaholással rágyújt. Szíja is fújja is, míg meggyúl az átkozott nyers dohány, de hiába, pipa nélkül kormányozni sem tudna becsületesen... Végre megoldják a lánczot, a révész-legény s az utazók közül is a fegyverfogható az evezőkhöz kap, míg az öreg nagy erővel eltaszítja a kompot a parttól. Lengő lesz a hajó, indulnak. A ki pedig a bennülő társaságnál is jobban örül ennek, - azok akik a túlsó parton két álló óra óta kurjásznak, hahóznak már az innenfelől szorult komp után..." (-Á-R- 1868.) Mindezt figyelemmel kísérhetjük az ugyanitt közölt Greguss János-féle rajzon is. De ha további képeket szeretnénk látni révekről-kompokról, akkor se szenvedünk hiányt. A XIX. századi, a századfordulós festők, grafikusok szívesen festettek, rajzoltak kompos tájképeket, réveket. Ilyen szempontok figyelembevételével mutatjuk be Lüders „Tiszai komp" című, a Magyarország képekben című honismertető albumban 1870-ben megjelent rajzát (NAGY 1870. 227.) (2. kép). Nagyon érdekes, hogy jó félszáz évvel később Ecsedi István a - már Anonymus által is említett - dorogmai révről az előző leírással majd mindenben megegyező leírást adott. Ecsedi azzal kezdi, hogy az öreg, mogorva révészt jellemzi néhány szóval: ,^iz öreg latin költőknél sokat olvastuk, hogy az embert halála után az árnyékvilágból a túlvilágra egy öreg morózus ember szállítja át primitív csolnakán. Az öreg Józsi bácsi a dorogmai révnél ezt az öreg alvilági hajóst juttatta eszembe. Nyűtt ruhája, önkezűleg fűzött bocskora, széles karimás kalapja, melyet széles galanddal köt az álla alá - tipikus tiszai révész képét mutatja. Primitív hidas, a melléje kötött rozoga csolnak, a túlvilági révész vagy belső ázsiai tatárok átkelési eszközeit mutatják A Tisza korlátlan ura ő. Jegy nincs. Sokat ad az utas becsületére. 0 mindig ráér, sohasem siet. A túlsó parton várakozó főleg nők és gyermekek a partra ülnek, lábukat lógatják a Tiszába: vidám nótára gyújtanak. Van idő rá, még meg is unják. Már unják is. Józsi bácsi!gyűjjék mán ken'! - kiáltják kórusban minden nóta után. Várjatok! - ne lármázzatok! -feleli 3. kép Győri Elek: Tiszai komp Abb. 3 Elek Győri: Theiß-Fähre 468