A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások
Erdész Sándor c. „A garboncás ember" Ez valóságos volt, édesanyámmal történt. Volt egy idős ember, de annak az agyara egészen kiállott. Az egy garaboncás ember volt, az anyám még megijedt tülle. Az idős embernek a derekán csüngött egy szíj és azon volt egy kancsó. Ránéz és azt mondja: - Marikám, te! Adjál egy fél liter tejet! - Nincs nekem! - mondja az anyám nagy ijedten. - Dehogy nincs! Ott van két csuporral a ládába! - Adok én, bátyám, adok! - mondja az anyám, mert már hallott ilyen dolgokat. Akkor adott neki egy csuporral. Mikor megitta, megköszönte: - Na, Marikám, köszönöm a hűségedet! Ne félj tőlem! Figyeljétek, két óra múlva lesz olyan vihar, hogy a fákat is ki fogja dűteni. De ne féljetek, mert nem lesz semmi bajotok! De lett is olyan zivatar - szegény anyám mondta, hogy a fákat kidűtögette mindet! A garabonciás olyankor száll fel, mikor ezek a nagy viharok vannak és az felszáll a levegőbe. 4 d. „A gazda és a garboncás" Egy gazda a hegyek között a szőlőjében dolgozott. Midőn reggelizett, odament egy idős ember. A gazda szalonnával, kenyérrel kínálta a jövevényt. Nem fogadta el mondván, hogy csak tejet vagy tojást szokott enni. Elmondta, hogy ő gargoncás ember és azért jött, hogy a gazda két csikóját megvegye. -Jót nevetett a gazda, mert nem volt csikója! De azért hazament a gargoncással, akit az asszony ellátott tejjel. A gazda meg akarta mutatni, hogy az istállóban nincsen csikó. - Nem ide megyünk - mondja a garabonciás - hanem a nagyapád hőspincéjébe, amit neked jussba hagyott, de hagyott neked két csikót is! Elmentek a hőspincéhez. Ott két dühöngő sárkány volt, de a garabonciás lecsendesítette őket. Majd a hátukra ültek és az ég felé repültek! Olyan volt az égboltozat, hogy az összehajlott, s ott volt a sárkányok istállója. A garabonciás egy olvasót adott át a gazdának és így szólt: - A szőlődet, a búzádat nem fogja többé elverni a jég, míg az olvasóbul egy darab fog lenni. Mellé kapol egy könyvet. Mikor vihar fog menni, ebből fogsz olvasni. A községeteket, a határotokat sosem fogja jég érni, oda zivatar nem mehet. Na, most már az Isten áldjon meg! Menj azon az úton, ahun jöttünk! A gazda csak három hét múlva ért haza. 5 4. Az egyetemi hallgatók 1959. évi néprajzi gyűjtéseiről se feledkezzünk meg! Ekkor kértek fel arra, hogy a leendő néprajzkutatók támogatója legyek. Ezt a feladatot - dr. Csallány Dezső múzeumigazgató biztatására is - természetesen szívesen vállaltam. A Tisza menti Újdombrádon nemcsak szállást találtunk, hanem kitűnő mesemondókat is. A diáklányoknak és a diákoknak - a népmesék mellett - hiedelemmondákat is sikerült gyűjteniök. E gyűjtésekből nem maradtak ki a garabonciások és az állatlan lovak sem! a. „Vihar és forgószél" A viharban a garabonciások küzdenek egymással bika vagy más állat képében. A foggal született gyermek garabonciássá fejlődik és hét éves korában elmegy a szülői háztól. Majd viaskodnia kell egy idősebb garabonciással. A garabonciások már előre is meg tudják mondani, hogy milyen idő várható. A forgószelet a boszorkányok idézik elő. A kést nem szabad beledobni, mert a boszorkányok azt visszavágják! 6 4 Papp János meséi. Kézirat 1961. Gyűjtötte: Erdész Sándor. 5 Papp János meséi. Kézirat 1961. Gyűjtötte: Erdész Sándor. 6 Egyetemi hallgatók gyűjtései. Kézirat 1959. Gyűjtötte: Jordán Katalin. Mesemondó: Molnár Ferenc 54 éves juhász.
