A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások
Garabonciások b. „Állatlan ló" - Apám a barátjával késő este vacsorát vitt a nagyapámnak, aki a legelőn volt. A fiúk tízévesek voltak. Átkeltek egy hídon és látták, hogy nem messze egy ló legel. Apám azon gondolkodott a barátjával, hogy megfogják a lovat és azzal mennek ki a legelőre. A lovon nem volt kötőfék. Hát levették a nadrágszíjat és rá akarták akasztani a ló fejére. Megfogták a lovat! Akkor látták, hogy nincsen álla! Megijedtek tőle és elengedték. A ló elszaladt vagy tíz méternyire. 7 c. „Garabonciás" A garboncás foggal születik, minden foga megvan. Hétéves korában elmegyen, bolyong a levegőben. Mikor nagy vihar van, ő rombol a viharban. Ha a születése után kiszedik a fogát, akkor nem megy el. De hétéves korában a többiek elviszik. A váltott gyerek is tulajdonképpen garboncás! Az erősebb garboncások a gyengébbet teszik a gyerek helyére. A váltott gyerek mindig - 8-10 éves korában is - kicsi marad. Nagy feje, hosszú ujja van. Vinyorít az idegenekre és vicsorog rájuk, a szemét forgatja. Csak olyankor tud beszélni, mikor viszik Máriapócsra. És akkor a garboncás beszól: - Téged már visznek! 8 d. „Alsó állkapocs nélküli ló" 1925-ben történt. A búji földön legeltettünk. Este, mikor beszélgettünk, egy ló nyerített. A kunyhón kinézve láttuk, hogy nem volt alsó állkapcsa! A kunyhó faránál eltűnt. Majd oszt ősszel szétzavarta a gulyát többször is, mikor ott legeltettünk. 9 5. Taraali Ádám, a nyíregyházi tirpák mesemondó nagyon szeretett írni és olvasni. Az önéletrajzát is megírta, melyet kisebb rövidítésekkel közlök: „1894. október 8-án születtem Nyíregyházán. Apám téglaégető volt. A hosszú téli estéken, seprűkötés közben nagyapám és apám nekünk és a környékbeli gyerekeknek, felnőtteknek késő éjszakáig mesélt. Nagyon szerettem a mesét hallgatni. Most, hogy nyugdíjas vagyok és sok időm van, máig is mesélek a fiataloknak és az idősebb régi barátoknak, a veterán társaimnak, akik nagy figyelemmel hallgatják azokat. Hat elemi elvégzése után kőműves tanuló lettem Müller Pál mesternél. 1913-ban segéd lettem. Nagyon sokat jártunk ki vidékre dolgozni. Én mindig mentesítve voltam a vacsorafőzés alól és mesékkel szórakoztattam elfáradt társaimat: a nagyapámtól, apámtól és az öreg erdőkerülőtől hallott mesékkel. Az egyik vidéki munkáról a másikra vándoroltunk, ahol mindig helybeli parasztokat alkalmazott a mester. Ezektől is nagyon sok mesét és babonás történetet hallottam és ezekkel is gyarapítottam a mesegyűjteményemet. 1914-ben Munkácsra bevonultam a 65. gyalogezredhez. Majd áthelyeztek Bécsbe, ahol szanitész (sebesültszállító) voltam. Az olasz fronton harcoltam. Ott 1918. április 27-én megsebesültem. Csak 1918 októberében kerültem vissza a csapattestületemhez, Bécsbe. Nősülési szabadságot kértem és 1919. október 17-én megnősültem. Feleségem, Majár Júlia iparos családból származó árvalány volt. Öt gyermekünk született. Kőművesként különböző mesterek alkalmazásában dolgoztam 1920-tól 1954-ig. Akkor átkerültem a Nyíregyházi Ingatlankezelő Vállalathoz műszaki ellenőrnek. Innét mentem nyugdíjba 1959. május elsején. Nyugdíjazásom óta is összejárok régi barátaimmal estézni, ahol mind az öregeknek, a régi barátaimnak, mind a fiataloknak mesélek, melyek, úgy gondolom, hogy tanulságosak a mai világban is. A meséimet nem könyvekből, hanem hallomásból tanultam! Nyíregyháza, 1969. március 24. Tarczali Ádám s. k. Nyíregyháza, Bartók Béla u. 29. sz." 7 Egyetemi hallgatók gyűjtései. Kézirat 1959. Gyűjtötte: Jordán Katalin. Mesemondó: Molnár Ferenc 54 éves juhász. 8 Egyetemi hallgatók gyűjtései. Kézirat 1959. Gyűjtötte: Gémes Balázs. Mesemondó: Svéger Pál 69 éves földműves. 9 Egyetemi hallgatók gyűjtései. Kézirat 1959. Gyűjtötte: Gémes Balázs. Mesemondó: Palcsák Mihály 51 éves földműves. 453
